26. Fejezet: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
   Zsolt. 46,2., Zsolt. 35,22.
2. Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
   Zsolt. 118,19., Zsolt. 118,20., Jel. 22,14.
3. Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
   Zsolt. 112,7., Zsolt. 112,8., Zsolt. 111,8.
4. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
   Zsolt. 62,9., Zsolt. 115,11.
5. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
   Ésa. 25,2., Ésa. 25,12.
6. Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7. Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
   Péld. 3,6., Péld. 11,6.
8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! Te neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
   Zsolt. 63,7., Zsolt. 77,3., Zsolt. 119,55., Zsolt. 119,62., Zsolt. 139,18.
10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
    5 Móz. 32,27., Zsolt. 69,10., Zsolt. 119,139., Ésa. 9,18.
12. Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
    Zsolt. 44,5., Zsolt. 44,6.
13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
    Jel. 20,5., Jel. 20,6.
15. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
    Ésa. 49,19., Ésa. 49,21., Ésa. 54,1., Ésa. 54,5., Ésa. 62,4., Ésa. 62,5.
16. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17. Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
18. Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
    Hós. 8,7.
19. Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
    Ésa. 25,8., 1 Thess. 4,16., Jel. 20,4., Jel. 20,5., Luk. 14,14., Dán. 12,2.
20. Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21. Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
    1 Móz. 4,10., 1 Móz. 4,11., Jób. 16,18., Ezék. 24,7., Ezék. 24,8.