7. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

  1. Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
  2. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
    Péld. 4,4., 3 Móz. 18,5.
  3. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
  4. Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
  5. Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
    Péld. 5,3., Péld. 5,4.
  6. Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
  7. És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
    Péld. 6,32.
  8. A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
    Jób. 31,9.
  9. Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
  10. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
  11. Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
    Péld. 5,3.
  12. Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
  13. És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
  14. Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
  15. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
  16. Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
    Péld. 21,22.
  17. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
  18. No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
  19. Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
  20. Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
  21. És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
    Péld. 5,3.
  22. Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
  23. Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
  24. Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
  25. Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
  26. Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
  27. Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.