21. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI
- Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
- Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
Péld. 16,2.
- Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
Ésa. 1,11.,
Ésa. 1,16.,
Hós. 6,6.
- A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.
- A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
Péld. 10,4.,
Péld. 13,4.
- A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
Péld. 10,2.
- Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
Péld. 5,22.,
Jak. 5,1.,
Jak. 5,5.
- Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
- Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
Péld. 25,24.
- Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.
- Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.
Péld. 19,25.
- Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
- A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.
- A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
- Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.
Péld. 10,23.
- Az embr, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
- Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
- Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.
Péld. 11,8.
- Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.
Péld. 21,9.
- Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
- A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
Péld. 22,9.
- A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.
Préd. 9,15.,
Préd. 9,17.
- A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
Péld. 18,21.
- A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
- A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.
Péld. 19,15.,
Péld. 22,13.,
Péld. 26,14.
- Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.
Zsolt. 37,26.
- Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
Péld. 15,8.
- A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.
Péld. 19,5.,
Péld. 19,9.
- Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.
- Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
Péld. 19,21.
- Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!
Zsolt. 33,17.