1. Fejezet: A PRÉDIKÁTOR SALAMON KÖNYVE
- A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem + királyának beszédei.
1 Krón. 22,9.,
1 Krón. 22,10.,
Préd. 1,12.
- Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
Préd. 1,14.,
Préd. 2,1.,
Préd. 2,27.
- Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
- Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
- És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
Zsolt. 19,6.,
Zsolt. 19,7.
- Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
- Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
- Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
Péld. 27,20.
- A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
- Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
- Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
- Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
Préd. 1,1.
- És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
1 Kir. 4,30.,
1 Kir. 4,33.
- Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
Préd. 1,2.,
Préd. 2,1.,
Préd. 2,27.
- Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
- Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
1 Kir. 4,31.
- Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek + gyötrelme.
Préd. 2,4.,
Préd. 2,1.