|
Galgóczy Erzsébet versei II. Virág akarok lenni az áldozat oltárán, Puha, illatos...vérző homlokod felett... Te vagy az áldozat...én kis gyöngyvirág leszek, Melyet Máriácska gyengéd szent keze ültetett. Az életben én már többé semmit sem kívánok, Mert megadott mindent...hisz elfogadta Áldozatul szegény kis éltemet. Én most már csupán csak arra vágyom, Hogy szenvedéseid megoszd...Nem! Hanem mindent adj nekem; Hogy mindig kis szivembe térjél megpihenni, Ha elárulnak azok...Kikért szived remeg. Ezért születtem én! És ugye az sem baj, Ha szenvedéseimben fel-felsírok néha, Hiszen azért nagyon szeretlek. Mert kicsi szívemnek ez remegő vágya, Hogy isteni Ajkad mindig mosolyogjon, Szentséges Lábaid, kicsi virágszirmon Szívemen taposson. (1937. febr.2.Gyertyaszentelő Boldogasszony napján) _____ Újra és újra el-elelmékedik a kereszten: Ha remegek, ez bátorít Ha kiáltok, ez felel,keresztem! Ez a világosság, amely engem felvilágosít. Nap,-mely fölmelegít Étel, -mely táplál, Forrás, -mely itat Édesség, -mely elkábít; Szépség, -mely elragad, Keresztem! Ez a magány, amelyben nyugszom; olvasztókemence, -melyben emésztődöm, Tenger, -amelybe alámerülök; Örvény, -amelybe temetkezem; Keresztem! Nem kívánok Tekívüled semmi mást - - - - - - - csak belőled a legtöbbet. _____ Te légy oltalmam életemen keresztül, Adj szárnyakat a végső diadalhoz, Légy szívemen...ha a Jézuska elragad, Óh én keresztem! "A szenvedés az Úr Jézus szeretetművének befejezése." (Máriácska) _____ 16 éves évfordulóján, hogy Máriácska meglátogatott előszőr. Máriácska! A Te kezed simogató, Puha, meleg, áldástosztó, Jóságos, Anyai kéz. Mikor eljössz, minden kereszt Könnyzápora, bánatfelhő, Mint a fátyol szétoszol. A Te kezed megsimogat, Jelenléted illatharmat, S így permetezed virágod... Homlokomon tövisszúrás a kereszt jele, Szereteted rájelölte, Néha?...nagy a súlya!... Tizenhat év golgotáját, Vérrel, könnyel szentelt útját most újra Néked ajánlom... A világon nincs az a kín, Amit Érted ne vállalnék, Csak a Tied legyek örökre!!! Dobogó szívvel simulok Hozzád, Irgalmas-szívű Édesanyám-Máriácska! Mint üdítő harmatcsepp jössz, S kisvirágod szomjas kelyhét Feléd tárja. Fogadd forró köszönetem mindazon kegyelmekért, Melyet reám halmoztál. (Kisujszállás, 1945. augusztus 15.) (Tovább.) |