Bájos kis versike "Máriácska diktálja" 1945. március 5. Ha jő a néma éjszaka, S rád szakad a szenvedés zápora, Repülj el akkor, lelkem, kismadár, Az oltár Foglya mindig ébren vár. Ha tűnnek perceid, s jön az áldozat, Mit Jézus érted újra bemutat, Repülj el akkor, lelkem, kismadár, Az oltár Foglya áldozatra vár. Ha lelked éhes, táplálékra vár, ha vágytól égve, szomjtól űzve jár, vedd szárnyad akkor lelkem, kismadár, Az oltár Foglya asztalához vár. Ha öröm érne a nap folyamán, Víg jókedv jelenne meg szemed sugarán, Óh siess akkor lelkem, kismadár, Az oltár Foglya elhagyatva vár. Ha árnyak űznek, nyugtot nem találsz, Ha elleniddel szembe szállsz, Menekülj akkor lelkem, kismadár, Az oltár Foglya védelmet kínál. Ha győztél, nyugalmat keress, Hol harcod után békén megpihenj, Menj akkor fáradt kismadár, Az oltár Foglya Szent Szívébe zár. Ha élted napján nehéz a kereszt, S lelked epedve nyughelyet keres, Repülj akkor lelkem, kismadár, Az oltár Foglya új erőt kínál. Ha szíved lángol, gyullad, mint a tűz, Te is érzed, mint a tiszta szűz, Borulj keblére ártatlan madár, Az oltár Foglya jegyesére vár. Ha betér hozzád a vígasz angyala, S leszállott rád a béke nyugalma, Repülj el Hozzá, lelkem, kismadár, Az oltár Foglya társalgóra vár. Ha édes vágyó érzés száll reád, Ha látni vágyol már az Ég Urát, Repülj akkor Hozzá lelkem, kismadár, Az oltár Foglya Önmagába zár. Ha eljön majd boldog napod, Mikor a földet itt hagyhatod, Repülj el akkor Hozzá, lelkem, kismadár, Az oltár Foglya Mennyországba vár. _____ Betegségemnek 26. évfordulóján Te vagy életemnek szent igenje, Gyermeki lázongásomnak elpihent csendje, Termékenyítő, gazdag béke, Szenvedő lelkemnek áldott menedéke. Kicsi gyermek voltam, mikor Reád vártam, A földre küldött kis parány, Célt a szenvedésbe Te adtál nekem, Addig csak voltam... de most... Te vagy mindenem. Hitet adó mélységes nagy jóság, Áldoztra serkentő valóság; Forrás, melyből merítek minden jót és szépet, Éretted érdemes szenvedni 26 évet. Minden kegyelmeknek szent igenje, A földi bolyongásoknak elpihent csendje, Veled együtt a Golgotát járom, Míg Magadhoz emelsz, Jézus!... Boldogságom! ( Kisújszállás, 1946. március 12.) _____ Te vagy a Művész, én a kis vászonod, Sugárlángokkal rárajzolod szépséges Arcodat. S Szíved rajongó, égő szerelmével csak Magadnak tartod. Dolgozol rajta művészi hévvel, én meg csak nézlek, Egyre nézlek Téged. Mert úgy elbűvöl csodás, fenséges Lényed. A sorsom mindvégig szelid, halk várakozás, Míg Szent Kezedben megáll az ecset, S kész az alkotás. De ugye akkor Szent Karod kitárva, Szivedre vonod a Te remekművedet. Hogy mint a szeretet égő áldozata Díszíthesse majd örök szentélyedet? _____ Ki vagyok? Mi vagyok?..... A nagy mindenségnek egy kis atomja, S Te mégis meglátsz engem a porba? Mi vagyok?..... Egy gyenge kis hang a szent kórusodban, S Te mégis hallassz engem onnan? Mi vagyok?.... Kis rezgése a Te hatalmas erődnek. S Te hívsz engem ?...Segítőnek?..... Mi vagyok?..... Egy lankadt, hervadó kis szirom, szenvedő lélek. S Te feltűzöl engem, mint ékszert? Jézuskám!..... Mondd, mi vagyok Néked?..... Kicsi eszközöd. Szenvedés, könny és vér, Ki mindent elfeledve, mindig csak Téged néz. (Kisújszállás, 1946. augusztus 11.) _____ Vállalok mindent. Jézuskám! Vállalom! Ha sajog is bennem minden. Édes lesz szenvednem, ha itt leszel velem. Jézuskám! Vállalom a küzdelmet a harcot, Csak boldognak lássam vértől-ázott Arcod. Jézuskám! Vállalom a sorsom egészen, Küzdeni akarok elszántan, merészen. És ha rám is kacag gúnyosan a föld Tudom, könnyeimet Te lágyan letörlöd. Ha fáj is a félreértés, ha lelkem fel is zokog, Sírni nem akarok, - mert Te értesz, tudom. A szürke napok könnyes, kínzó Golgotáján Engesztelni, s áldozni akarok a szeretet-fáján. _____ Mi a legnehezebb, Testvérkém? Fájó szívvel mást vígasztalni, Elfojtott könnyel könnyet letörölni. Bekötni sok nagy szívsebet, Mikor a tied a legjobban éget. A csüggedőknek adni szárnyakat, Megérteni akkor másokat, Mikor hiába keresel szivet, Mely fölemelné csüggedt lelkedet. Leroskadni este az oltárnál, Megköszönni az Úrnak a napot, És kérni egy nehezebb holnapot. _____ A test öreg lehet, a lélek soha. A gondolat elfáradhat, a szív szárnyal tovább. Az évek elszaladnak, a szeretet örök; A természet kimerül, a kegyelem kimeríthetetlen. (Tovább.) |