Péter apostol második levele
Fejezetek:
1,
2,
3.
- A hamis tanítók sorsa. Akadtak azonban a nép között hamis próféták is,
amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket
terjesztenek, megváltó Urukat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra.
- Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz
utat.
- Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen
áll már számukra az itélet: kárhoztatásuk nem alszik el.
- Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági
mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az itéletig.
- Nem kegyelmezett a régmult világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hirnökét
mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt.
- A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással
böntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek.
- De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört,
kimentette.
- Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét
napról-napra gyötörték gaztetteik.
- Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat
viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára,
- elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget
megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket
káromolni,
- noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt
kárhoztató itéletet.
- Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt
káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és
megkapják gonoszságuk jutalmát.
- Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és
szennyfoltok, amikor veletek lakmároznak.
- Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket
megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők!
- Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bozor fiának, Bálámnak útját járják,
aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért.
- A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszalta a próféta
istentelen viselkedését.
- Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár.
- Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat,
akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül.
- Szabadságot igérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai. Annak rabja ugyanis
mindenki, aki őt legyőzte.
- Kijutottak ugyan a világ posványából, amikor Urunkat és Üdvözítőnket, Jézus
Krisztust megismerték, de aztán újra elmerültek benne és hatalmába kerültek,
úgyhogy utóbbi soruk rosszabb a korábinál.
- Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy annak
megismerése után eltérjenek a nekik adott szent törvénytől.
- Találóan áll rájuk a közmondás:"Visszatér az eb ahhoz, amit kihányt", meg ez:"A
megfürdött sertés pocsolyában hempereg."
Fejezetek:
1,
2,
3.
2. Az igaz út a kereszténység (ApCsel. 9,2; ApCsel. 19,9; ApCsel. 19,23). A hamis tanítóknak és követőiknek erkölcstelen élete miatt a kereszténységet vádolták a pogányok.
15. Bálám vétke az volt, hogy pénzért meg akarta átkozni a választott népet, bár Isten az ellenkezőt parancsolta (Szám. 22).
17. A hamis tanítók, mint az elapadt vizű kutak és az esőt nem hozó felhők, félrevezetik az embereket.
21. Az igazság útja a kereszténység, a szent törvény pedig a keresztény erkölcsi törvény.