Az Apostolok Cselekedetei

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

1. Saul megtérése. Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte,
   
2. adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik.
   
3. Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül.
   
4. A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"
   
5. Erre megkérdezte: "Ki vagy te, Uram?" "Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod." Erre remegve és álmélkodva így szólt: "Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Az úr ezt válaszolta:)
   
6. "Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned."
   
7. Utitársai lenyügözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak.
   
8. Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába a nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba.
   
9. Három napig nem látott és étlen-szomjan maradt.
   
10. Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány.
    
11. Ezt az Úr látomásban megszólította: "Ananiás!" "Itt vagyok Uram", felelte.
    
12. Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: "Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes-utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevű tarzusi férfit, most éppen imádkozik."
    
13. - Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevű férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. -
    
14. "Uram, felelte Ananiás, több felől hallottam erről az emberről, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek.
    
15. Itt meg fölhatalmazása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül."
    
16. Az Úr azonban így szólt hozzá: "Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt,
    
17. Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie."
    
18. Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: "Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent előtted az idevezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel."
    
19. Tüstént valami hályog féle vált le a szeméről és visszanyerte szemevilágát.
    
20. Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erőre kapott.
    
21. Saul első föllépése. Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott.
    
22. Hamarosan hírdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
    
23. Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: "Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?"
    
24. Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás.
    
25. Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt.
    
26. Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni.
    
27. Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy hogy egy kosárban bocsátották le.
    
28. Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy is tanítvánnyá lett.
    
29. Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyiltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett.
    
30. Ettől kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, s nyiltan megvallotta az Urat.
    
31. A görögnyelvű zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek.
    
32. Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekisérték Cezáreába és Tarzusba küldték.
    
33. Péter liddai és joppei tartózkodása. Az Egyház ekkor egész Judeában, Galileában és Szamariában békét élvezett és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el.
    
34. Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is.
    
35. Itt egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.
    
36. "Éneász, szólította meg Péter, Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl és vesd be ágyadat."
    
37. Az föl is kelt erre azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette és megtért az Úrhoz.
    
38. Joppéban éIt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát.
    
39. Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben.
    
40. Minthogy pedig Joppé közel van Liddához és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: "Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!"
    
41. Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra.
    
42. Péter mindenkit kiküldött, azután térdreborulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva kiáltotta: "Tabita, kelj föl!" Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert, fölült.
    
43. Ő odanyujtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket és átadta nekik az életre keltettet.
    
44. Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt és sokan hívei lettek az Úrnak. Péter pedig még meglehetősen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

4. Az Úr azonosítja magát üldözött híveivel (lásd Mt. 10,40; Lk. 10,16). Ezekre a szavakra gondolt Pál, amikor leveleiben kifejtette Krisztus titokzatos testéről szóló tanítását: a megdicsőült Jézusnak és híveinek kegyelmi életközösségét.

5. Az ösztöke arra szolgál, hogy nagyobb erőfeszítésre kényszerítse az igavonó állatokat.

12. Itt közbe van szőve Pál látomása, amely később (17. vers) beteljesedett.

13-14. Ananiás szavaiból megismerjük a keresztény hívek két elnevezését: szentek (ApCsel. 9,32.4; ApCsel. 26,10; és Pál leveleinek címzéseiben) és azok, akik segítségül hívják Jézus nevét (ApCsel. 2,21; ApCsel. 4,17; ApCsel. 5,28; 1Kor. 1,2).

19. Pál először csak rövid időt töltött Damaszkuszban, aztán visszavonult Arábiába, ahol hosszabb ideig maradt, hogy előkészüljön apostoli munkájára. Onnan ismét Damaszkuszba tért vissza (Gal. 1,17). A 22. versben már erről a második tartózkodásról van szó.

23-25. 2Kor. 11,32-33

27. Abban az időben, Kr. u. 38-40 között csak Péter és az ifjabb Jakab apostol tartózkodott Jeruzsálemben (Gal. 1,18-19).

32. Lidda a mai El-Ludd a Jeruzsálemet Joppéval összekötő út mentén.

35. Száron a Liddától északnyugatra terjedő termékeny tengerparti síkság.