Pál apostol levele az efezusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

    Buzdítás a méltó keresztény életre.

  1. Intés egyetértésre. Kérlek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek részesei lettetek,
  2. igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Vislejétek el egymást szeretettel.
  3. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet.
  4. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.
  5. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
  6. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent átjár és mindenben benne van.
  7. Mindegyikünk annyi kegyelmet kapott ajándékba, amennyit Krisztus adott.
  8. Ezért mondja az Írás:
    "Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat,
    S osztott az embereknek ajándékokat."
  9. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt az alsó földi tájakra?
  10. Aki leszállt, ugyanaz emelkedett minden ég fölé, hogy a mindenséget betöltse.
  11. Ő egyeseket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat evangelistákká, pásztorokká és tanítókká tett,
  12. hogy istenszolgálatra neveljék a szenteket és fölépítsék Krisztus testét,
  13. amíg mindnyájan el nem jutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré nem leszünk, Krisztus teljességének mértékében.
  14. Akkor nem leszünk többé éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány és tovasodor.
  15. Inkább igazságban fogunk élni és szeretetben teljesen egybe fogunk nőni a fővel: Krisztussal.
  16. Ő az, aki az egész testet egybekapcsolja és összetartja, a különböző ízek segítségével és minden tag arányos együttműködésével. Így növekszik a test és építi föl önmagát a szeretetben.
  17. Az új élet kialakulása. Azt mondom tehát, és kérvekérlek titeket az Úrban: ne éljetek már úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon jártatják az eszüket.
  18. Sötétség borult az elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől. Tudatlanság tartja őket fogva és szívük megátalkodott.
  19. Reményüket vesztve fajtalanságra adták magukat, s nyereségvágyból mindenféle ocsmányságot űznek.
  20. Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztusról.
  21. Hiszen hallottátok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.
  22. Korábbi életetekkel ellnetétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.
  23. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében
  24. s öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény.
  25. A felebaráti szeretet kötelességei. Szakítsatok ezért a hazudozással, s beszéljen mindenki őszintén felebarátjával, hiszen egymásnak tagjai vagyunk.
  26. Ha haragusztok is, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.
  27. Ne engedjetek az ördögnek.
  28. Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék és keze munkájával keresse kenyerét, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek is.
  29. Semmiféle rossz beszéd el ne hagyja ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas a (hitben való) épülésre, ahol szükséges, hogy kegyelmet közvetítsen a hallgatók számára.
  30. Meg ne szomorítsátok Isten Szentlelkét, akinek jegyét viselitek a megváltás napjára.
  31. Távol legyen tőletek minden keserűség, indulatosság, haragtartás, szóváltás és káromkodás, minden egyéb rosszal.
  32. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

7-13. Isten Fia megtestesülésével szállt le a földre és mennybemenetelével emelkedett föl Isten trónusához, hogy Titokzatos Testének, az Egyháznak fölépítésére kiossza kegyelmi ajándékait. Az Egyház akkor éri el tökéletességét, ha a hívek eljutnak Krisztus művének teljes megismerésére és a keresztény élet tökéletességére.

8. Zsolt. 67,19. Az Apostol tanításának megfelelően módosította a zsoltárverset.