Jakab apostol levele

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

  1. A nyelv megfékezése. Testvéreim, ne akarjatok nagyon sokan tanítókká lenni. Tudjátok meg, hogy ezzel csak annál súlyosabb ítélet vár rátok.
  2. Hiszen úgyis sok dologban vétünk mindannyian. Aki szavában nem vét, az tökéletes férfi, az féken tudja tartani egész testét is.
  3. Ha a lónak zablát vetünk szájába, hogy engedelmességre szorítsuk, egész testét irányítani tudjuk.
  4. Lám a nagy hajót, még ha erős szél hajtja is, a kis kormány oda irányítja, ahová a kormányos akarja.
  5. Így a nyelv is kicsiny testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Lám a csekély tűz mekkora erdőt gyújt föl.
  6. A nyelv is tűz, gonoszsággal telt világ. Tagjaink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, sőt, a pokoltól lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti.
  7. Valamennyi vadállat, madár, csúszómászó és tengeri állat természete megszelídíthető, s az ember meg is szelídíti őket,
  8. a nyelvet azonban senki emberfia meg nem szelídítheti, mert nyughatatlanul gonosz, s tele van halálos méreggel.
  9. A nyelvvel áldjuk az Urat, a mi Atyánkat, de vele átkozzuk is az embert, bár Isten képmására alkotott teremtmény.
  10. Ugyanabból a szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem volna szabad megtörténnie!
  11. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból ont édes és keserű vizet?
  12. S teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? A sós forrás sem ont édes vizet.

    Földi bölcsesség

  13. A kétféle bölcsesség. Ki bölcs és értelmes köztetek? Bizonyítsa kifogástalan életével, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz.
  14. Ám ha keserű irigység és vetélkedés van szívetekben, ne büszkélkedjetek, meghazudtolva az igazságot.
  15. Ez nem fölülről származó bölcsesség, hanem földi, érzeki, sőt ördögi.
  16. Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság.
  17. Az a bölcsesség azonban, amely fölülről származik, először is ártatlan, aztán békeszerető, szerény, engedékeny, (jórahajló), irgalommal és jótékonysággal teljes, nem kérkedő és nem alakoskodó.
  18. Az igaz élet magját békében vetik el a békeszeretők.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

1-12. Az apostol azzal riasztja el a hívatlan tanítókat, hogy rámutat a fékezetlen nyelv veszélyeire. Az ember sokféleképpen vétkezik, de legkönnyebben fegyelmezetlen beszéddel. Ezt különböző példák világítják meg.

13-18. Az apostol visszatér a fejezet első versében említett föltolakodó tanítókra. Aki a földi bölcsesség elvei szerint gondolkodik, ne akarjon másokat a hitre tanítani, mert csak ellentétet támaszt. A keresztény tanítónak mennyei bölcsességre van szüksége, amelynek tulajdonságait a 17. vers sorolja föl.