Jakab apostol levele
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5.
- A nyelv megfékezése. Testvéreim, ne akarjatok nagyon
sokan tanítókká lenni. Tudjátok meg, hogy ezzel csak
annál súlyosabb ítélet vár rátok.
- Hiszen úgyis sok dologban
vétünk mindannyian. Aki szavában nem vét, az tökéletes
férfi, az féken tudja tartani egész testét is.
- Ha a lónak
zablát vetünk szájába, hogy engedelmességre szorítsuk,
egész testét irányítani tudjuk.
- Lám a nagy hajót, még ha
erős szél hajtja is, a kis kormány oda irányítja, ahová a
kormányos akarja.
- Így a nyelv is kicsiny testrész ugyan,
de nagy dolgokat visz végbe. Lám a csekély tűz mekkora
erdőt gyújt föl.
- A nyelv is tűz, gonoszsággal telt világ.
Tagjaink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket,
sőt, a pokoltól lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti.
- Valamennyi vadállat, madár, csúszómászó és tengeri
állat természete megszelídíthető, s az ember meg is szelídíti
őket,
- a nyelvet azonban senki emberfia meg nem
szelídítheti, mert nyughatatlanul gonosz, s tele van halálos
méreggel.
- A nyelvvel áldjuk az Urat, a mi Atyánkat, de vele
átkozzuk is az embert, bár Isten képmására alkotott
teremtmény.
- Ugyanabból a szájból ered az áldás és az átok.
Testvéreim, ennek nem volna szabad megtörténnie!
- Vajon a
forrás ugyanabból a nyílásból ont édes és keserű vizet?
- S
teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő
fügét? A sós forrás sem ont édes vizet.
Földi bölcsesség
- A kétféle bölcsesség. Ki bölcs és értelmes köztetek?
Bizonyítsa kifogástalan életével, hogy mindent bölcs
szelídséggel tesz.
- Ám ha keserű irigység és vetélkedés van
szívetekben, ne büszkélkedjetek, meghazudtolva az igazságot.
- Ez nem fölülről származó bölcsesség, hanem földi, érzeki,
sőt ördögi.
- Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott
békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság.
- Az a
bölcsesség azonban, amely fölülről származik, először is
ártatlan, aztán békeszerető, szerény, engedékeny,
(jórahajló), irgalommal és jótékonysággal teljes, nem kérkedő
és nem alakoskodó.
- Az igaz élet magját békében vetik el
a békeszeretők.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5.
1-12. Az apostol azzal riasztja el a hívatlan tanítókat, hogy rámutat a fékezetlen nyelv veszélyeire. Az ember sokféleképpen vétkezik, de legkönnyebben fegyelmezetlen beszéddel. Ezt különböző példák világítják meg.
13-18. Az apostol visszatér a fejezet első versében említett föltolakodó tanítókra. Aki a földi bölcsesség elvei szerint gondolkodik, ne akarjon másokat a hitre tanítani, mert csak ellentétet támaszt. A keresztény tanítónak mennyei bölcsességre van szüksége, amelynek tulajdonságait a 17. vers sorolja föl.