Pál apostol levele Tituszhoz
Fejezetek:
1,
2,
3.
Bevezetés
- Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten szolgája és Jézus
Krisztus apostola, Isten választottainak hite és az igazság ismerete
végett,
- mely istenfélelemre vezet és az örök élet reményét adja. Ezt örök idők
előtt megigérte az igazmondó Isten,
- aztán kellő időben nyilvánosságra is hozta tanítását az igehirdetés
által, melyet üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott.
- Titusznak, szeretett fiának a közös hitben.
Kegyelem és békesséeg
az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.
Gondoskodás a krétai egyházról
- Egyházi elöljárók rendelése. Azért hagytalak Krétában, hogy
elintézd, ami még hátramaradt, s városról városra egyházi elöljárókat
rendelj, amint meghagytam neked.
- Olyant keress, aki feddhetetlen, egyszer nősült férfi, akinek
gyermekei hívők és könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel nem
vádolhatók.
- A püspöknek ugyanis, mint Isten megbízottjának feddhetetlennek kell
lennie, nem önhittnek, nem ingerlékenynek, nem iszákosnak, nem
veszekedőnek, nem haszonlesőnek,
- hanem vendégszeretőnek, jóakaratúnak, megfontoltnak, igaznak,
szentnek, fegyelmezettnek.
- Ragaszkodjék a hiteles tanítás szavaihoz, hogy képes legyen józan
oktatásával buzdítani és az ellentmondókat megcáfolni.
- Harc a tévtanítókkal szemben. Akad ugyanis számos lázongó,
fecsegő és ámító ember, különösen a körülmetéltek sorában.
- Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s
piszkos haszonlesésből olyasmit tanítanak, amit nem kellene.
- Egyikük, asját prófétájuk azt mondta: "A krétai örök hazudozó, gonosz
fenevad és falánk naplopó."
- Ez a tanúságtétel igaz. Ezért fedd őket keményen, hogy hit dolgában
épek legyenek.
- Ne hallgassanak zsidó mendemondákra és az igazságtól elfordult emberek
rendelkezéseire.
- A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és hitetlennek pedig semmi
sem tiszta, mert elméjük és lelkiismeretük megfertőzött.
- Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert
utálatra méltók, konokok és semmi jótettre sem alkalmasak.
Fejezetek:
1,
2,
3.
2-3. Isten az üdvösséget örök idők előtt, vagyis nagyon régen, már a paradicsomban megígérte ősszüleinknek. Ezt az ígéretet előre meghatározott időben az evangélium hirdetésével teljesen nyilvánosságra hozta.
5-7. Ugyanazokat az elöljárókat a görög szöveg szerint az 5. versben elöljáróknak (preszbitereknek), a 7 - ben püspököknek nevezi, mert még nem volt állandó és következetesen használt elnevezés a hierarhia különböző fokainak jezésére (1Tim. 3,1).
6. 1Tim. 3,2
12. A krétaiak jellemzése saját honfitársuktól, Epimedinesz költőtől származik, aki Kr. e. 6. században élt, s akit a krétaiak prófétának tekintettek.
15. Akinek lelkiismerete tiszta, az minden teremtett dologban Isten művét látja, a bűnös számára azonban minden tisztátalan. Külső tetteink értékét a lelkiismeret és a szándék határozza meg.