A KIRÁLYOKRÓL ÍRT I. KÖNYV

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

  1. És lõn Salamon király az egész Izráel felett királylyá.
  2. Ezek valának pedig az õ fõemberei: Azária, Sádók papnak fia.
    1 Kir. 2,35.
  3. Elihóref és Ahija, Sisának fiai íródeákok, Jósafát, az Ahilud fia, emlékíró vala.
  4. És Benája, a Jójada fia, a sereg hadnagya; Sádók pedig és Abjátár papok.
    1 Kir. 1,38., 1 Kir. 2,35., 2 Sám. 23,20.
  5. És Azáriás, a Nátán fia, a tiszttartók elõljárója; és Zábud, a Nátán fia, fõtanácsos és a király barátja.
  6. És Ahisár udvarbíró; Adónirám pedig, az Abda fia, kincstartó.
  7. Vala pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izráelen, a kik ellátták a királyt és az õ háznépét: esztendõnként mindeniknek egy hónapig kellett az ellátásról gondot viselnie.
  8. És ezek azoknak neveik: Húrnak fia az Efraim hegyén.
  9. Dékernek fia Mákásban, Sahálbimban, Béth-Semesben és Elonban és Béth-Hanánban.
  10. Hésednek fia Arúbothban, õ hozzá tartozott Szókó és Héfer egész földe.
    Józs. 15,20., Józs. 15,35.
  11. Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala néki felesége.
    Józs. 17,11.
  12. Bahana, az Ahilud fia, bírja vala Taanákot és Megiddót és egész Béth-Seánt, mely Sartána mellett vala Jezréel alatt, Béth-Seántól fogva mind Abela Méholáig és mind Jokméámon túl.
  13. Gébernek fia, Rámóth Gileádban: övé valának Jáirnak, a Manasse fiának falui, melyek Gileádban valának; az övé volt az Argób + tartománya, mely Básánban vala, hatvan nagy város kõfallal és érczzárakkal megerõsítve.
    4 Móz. 32,41., 5 Móz. 3,4.
  14. Ahinádáb, Iddó fia Mahanáimban.
  15. Ahimaás Nafthaliban; a Salamon leányát, Bosmátát vevé magának feleségül õ is.
  16. Bahana, Khúsai fia, Áserben és Alóthban.
  17. Jósafát, Paruákh fia, Issakhárban.
  18. Simei, Éla fia, Benjáminban.
  19. Géber, Uri fia, a Gileád földében, Sihonnak, az Emoreus királyának földében, és Ógnak, a Básánbeli királynak földében; és ez egy tiszttartó bírja vala azt a földet.
  20. És Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való föveny, és ettek, ittak és vigadtak.
    1 Kir. 3,8., 1 Móz. 13,16., 4 Móz. 23,10.
  21. Salamon pedig uralkodék minden országokon a folyóvíztõl fogva egész a Filiszteusok földéig és Égyiptomnak határáig, és ajándékokat hoznak vala, és szolgálnak vala Salamonnak, életének minden idejében.
    1 Móz. 15,18., 2 Krón. 9,26.
  22. És Salamon eledele naponként ez vala: harmincz véka zsemlyeliszt és hatvan véka közönséges liszt;
  23. Tíz hízlalt ökör, húsz füvön járt ökör és száz juh; a szarvasokon, õzeken, bivalokon és hízlalt madarakon kivül.
  24. Mert õ uralkodék minden helyeken a folyóvizen túl Thifsától fogva egész Gázáig; minden királyokon, a kik a folyóvizen túl valának; és békessége volt néki minden alattvalóitól köröskörül.
    2 Krón. 9,26.
  25. És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az õ szõlõtõje és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében.
    3 Móz. 26,5., 3 Móz. 26,6.
  26. És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.
    1 Kir. 10,26., 2 Krón. 1,14., 2 Krón. 9,25.
  27. És ezek a tiszttartók ellátták Salamon királyt és mindazokat, a kik a Salamon király asztalánál valának, kiki az õ hónapján, minden fogyatkozás nélkül.
  28. Azután árpát és szalmát is hoztak a lovaknak és a paripáknak arra a helyre, a hol a király volt, kiki az õ rendelete szerint.
  29. És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.
  30. Úgy hogy a Salamon bölcsesége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsesége és Égyiptomnak egész bölcsesége.
    1 Kir. 3,12.
  31. Sõt bölcsebb volt minden embereknél, még az Ezráhita Ethánnál is és Hémánnál, + Kálkólnál és Dardánál, a Máhol fiainál; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül.
    Zsolt. 89,1., Zsolt. 88,1., 1 Krón. 15,19.
  32. És szerze háromezer példabeszédet, és az õ énekeinek száma ezer és öt volt.
  33. Szólott a fákról is, a Libánon czédrusfájától az izsópig, a mely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is.
  34. És jõnek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcseségét; a földnek minden királyaitól, a kik hallották vala az õ bölcseségét.
    1 Kir. 3,28., 1 Kir. 10,1.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.