DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.

  1. Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt.
    2 Kir. 24,2., Jer. 22,18., Jer. 22,19.
  2. És kezébe adá az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé azokat Sineár földére, az õ istenének házába, és az edényeket bevivé az õ istenének kincsesházába.
    1 Móz. 10,10.
  3. És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s elõkelõ származású ifjakat,
  4. A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem a kik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére.
  5. És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételbõl és a borból, melybõl õ iszik vala, hogy így nevelje õket három esztendeig, és azután álljanak a király elõtt.
  6. Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás.
  7. És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.
    Dán. 4,5.
  8. De Dániel eltökélé az õ szívében, hogy nem fertõzteti meg magát a király ételével és a borral, a melybõl az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertõztetnie.
    3 Móz. 11,1.
  9. És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme elõtt;
  10. És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, a ki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orczátok hitványabb amaz ifjakénál, a kik egykorúak veletek? és így bûnbe kevernétek az én fejemet a királynál.
  11. És mondá Dániel a felügyelõnek, a kire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást:
  12. Tégy próbát, kérlek a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.
  13. Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, a kik a király ételével élnek, és a szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.
  14. És engede nékik ebben a dologban, és próbát tõn velük tíz napig.
  15. És tíz nap mulva szebbnek látszék az õ ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, a kik a király ételével élnek vala.
  16. Elvevé azért a felügyelõ az õ ételöket és az õ italokul rendelt bort, és ad vala nékik zöldségféléket.
  17. És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is.
    Dán. 1,6., Dán. 1,7.
  18. Miután pedig elmúlt az idõ, a mikorra meghagyta vala a király, hogy eléje vigyék õket, bevivé õket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé.
    Dán. 1,5.
  19. És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király elõtt.
  20. És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felõl a király tõlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá õket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának.
  21. És ott vala Dániel a Cyrus király elsõ esztendejéig.
    Dán. 5,1., Dán. 5,30., Dán. 5,31., Ezsdr. 1,1., Ezsdr. 1,5.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.