EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE
- És lõn a harminczadik esztendõben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték esteni látásokat.
- A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének).
2 Kir. 24,8.,
2 Kir. 24,16.
- Valójában lõn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lõn ott rajta az Úrnak keze.
- És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhõ egymást érõ villámlással, a mely körül fényesség vala, közepébõl pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepébõl.
- És belõle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,
Ezék. 1,10.
- És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikõjöknek;
Jel. 4,6.,
Jel. 4,7.,
Jel. 4,8.
- És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.
- Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyõjöknek orczái és szárnyai.
Ezék. 10,8.
- Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az õ orczája irányában megy vala.
1 Kir. 6,27.
- És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelõl, és bikaorcza mind a négynek balfelõl, és sasorcza mind a négynek hátul;
Ezék. 10,14.,
Jel. 4,7.
- És ezek az õ orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettõ pedig fedezé testöket.
Ésa. 6,2.
- És mindenik az õ orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendõ, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.
- És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égõ üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tûznek fényessége vala, és a tûzbõl villámlás jöve ki.
Ésa. 6,6.,
Jel. 8,5.
- És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.
- És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az õ négy orczájok felõl.
Ezék. 1,10.,
Ezék. 10,9.
- A kerekek mintha tarsiskõbõl készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna;
Ezék. 10,9.
- Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban;
- És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél.
Ezék. 10,12.,
Jel. 4,6.
- És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földrõl, fölemelkednek vala a kerekek is.
- A hová a lélek vala menendõ, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendõ, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
Ezék. 1,12.
- Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földrõl, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
- És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.
2 Móz. 24,10.,
Jób. 37,17.,
Jel. 4,6.
- És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesen valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala amonnan az õ testöket.
Ezék. 1,9.,
Ezék. 1,11.
- És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.
Zsolt. 29,3.,
Zsolt. 29,9.,
Ezék. 3,13.
- És lõn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és õk megállván, leeresztik vala szárnyaikat.
- És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, látszék mint valami zafirkõ, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül;
Ezék. 1,22.,
2 Móz. 24,10.,
Ésa. 6,1.,
Dán. 7,9.,
Dán. 7,13.,
Dán. 7,14.,
1 Móz. 1,26.
- És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tûz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tûz volna. És fényesség vala körülötte,
Ezék. 8,2.
- Mint a milyen a szivárvány, mely a felhõben szokott lenni esõs idõben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsõségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.
1 Móz. 9,12.,
1 Móz. 9,17.,
Jel. 4,3.,
4 Móz. 12,8.