JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4.
- Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
Mát. 12,40.
- És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.
- És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
- Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
Zsolt. 42,8.,
Zsolt. 88,17.
- És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!
- Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.
- A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
- Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
- A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
- De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
Zsolt. 116,17.,
Zsolt. 116,18.
- És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4.