JEREMIÁS SIRALMAI
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.
- Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
- Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
- Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
- Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
- Erõsséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
- Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
- Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
- Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
Zsolt. 22,3.,
Zsolt. 69,4.
- Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
- Ólálkodó medve õ nékem és lesben álló oroszlán.
- Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
- Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
- Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
- Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
- Eltöltött enggem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
- És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
- És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
- És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
- Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
- Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
- Ezt veszem szívemre, azért bízom.
- Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
- Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
- Az Úr az én örökségem mondja az én lelkem, azért benne bízom.
Zsolt. 16,5.
- Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
- Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
- Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
- Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
- Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
- Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
- Mert nem zár ki örökre az Úr.
- Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
Ésa. 54,8.
- Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
- Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
- Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
- Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
- Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
Ésa. 45,7.
- A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
- Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért bûnhõdik.
- Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
- Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
- Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
Zsolt. 106,6.,
Dán. 9,5.
- Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
- Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
- Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
- Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
- Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
- Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
Jer. 9,1.,
Jer. 13,17.
- Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
- Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
- Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
- Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
- Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
- Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
- Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
- Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
- Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
- Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
- Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
- Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
- Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
- Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
- Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
- Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
- Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
- Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.