ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
- Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Zsolt. 40,3.
- Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Zsolt. 42,8.
- Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Zsolt. 22,3.,
Jób. 17,6.
- Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
- Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
- Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Zsolt. 40,17.
- Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
- Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
Jób. 19,13.,
Jób. 19,17.
- Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai + hullanak reám.
Zsolt. 119,139.,
Ján. 7,17.,
Róm. 15,3.
- Ha sírok és bõjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
- Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
- A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
- Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
Ésa. 49,8.
- Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
Zsolt. 18,17.,
Zsolt. 18,18.
- Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
- Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
- És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Zsolt. 102,3.
- Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Zsolt. 22,12.
- Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet + és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
Zsolt. 35,21.,
Zsolt. 41,6.,
Zsolt. 41,9.,
Zsolt. 42,11.
- A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
- Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Mát. 27,34.
- Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Róm. 11,19.
- Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
- Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
- Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
Csel. 1,20.
- Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Zsolt. 109,15.,
Zsolt. 109,16.
- Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
- Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
Zsolt. 109,15.
- Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
- Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
- És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
Zsolt. 51,18.,
Zsolt. 51,19.
- Látják ezt majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
Zsolt. 22,27.,
Zsolt. 70,5.
- Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
- Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Zsolt. 148,1.,
Ésa. 49,13.
- Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
Zsolt. 51,20.
- És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.