A KIRÁLYOKRÓL ÍRT I. KÖNYV
- És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan + ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
1 Kir. 16,31.,
1 Kir. 18,40.,
5 Móz. 13,6.,
5 Móz. 13,9.
- És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
1 Kir. 2,23.
- A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az õ életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az õ szolgáját.
Józs. 19,1.,
Józs. 19,2.
- Õ pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyõfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
Jób. 7,16.
- És lefeküvék és elaluvék a fenyõfa alatt. És ímé angyal illeté õt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
1 Kir. 17,4.,
1 Kir. 17,6.
- És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
- És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté õt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erõd felett való utad van.
- És õ felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
2 Móz. 24,18.,
2 Móz. 34,28.,
Mát. 4,2.
- És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
- Õ pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat + fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
1 Kir. 18,30.,
1 Kir. 18,4.,
1 Kir. 19,2.
- És monda: Jõjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr elõtt. És ímé ott az Úr volt elmenendõ. És az Úr elõtt megyen vala nagy és erõs szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kõsziklákat az Úr elõtt; de az Úr nem + vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
2 Móz. 33,21.,
2 Móz. 33,23.,
1 Kir. 19,13.
- És a földindulás után tûz jöve, de nem volt az Úr a tûzben sem. És a tûz után egy halk szelíd hang hallatszék.
1 Kir. 19,13.
- És mikor Illés ezt hallotta, befedé az õ arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lõn õ hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?
1 Kir. 19,9.
- És õ felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
- És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában;
2 Kir. 8,13.
- És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.
2 Kir. 9,2.,
2 Kir. 9,3.,
2 Kir. 9,6.
- És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétõl, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétõl, azt Elizeus öli meg.
2 Kir. 9,14.,
2 Kir. 9,37.
- De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.
Róm. 11,4.
- És õ elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és õ maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az õ palástját reá veté.
1 Kir. 19,16.
- És õ elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
Luk. 9,61.
- És elmenvén õ tõle, võn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfõzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.