A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. Akkor Jézus viteték a Lélektõl a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtõl.
    Zsid. 4,15.
  2. És mikor negyven nap és negyven éjjel bõjtölt vala, végre megéhezék.
    2 Móz. 34,28., 1 Kir. 19,8.
  3. És hozzámenvén a kisértõ, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
    1 Móz. 3,17.
  4. Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
    5 Móz. 8,3.
  5. Ekkor vivé õt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
    Mát. 27,53.
  6. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az õ angyalainak parancsol felõled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kõbe.
    Zsolt. 91,11., Zsolt. 91,12.
  7. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
    5 Móz. 6,16.
  8. Ismét vivé õt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsõségét,
  9. És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
  10. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
    5 Móz. 6,13.
  11. Ekkor elhagyá õt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
    Ján. 1,51., Zsid. 1,6., Zsid. 1,14.
  12. Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;
    Mát. 14,3., Márk. 1,14.
  13. És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
  14. Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
  15. (Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
  16. A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
    Ésa. 9,1., Ésa. 9,2.
  17. Ettõl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
    Mát. 3,2., Márk. 1,15.
  18. Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az õ testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
    Márk. 1,16., Márk. 1,18.
  19. És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
    Mát. 13,47., Ezék. 47,10.
  20. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék õt.
    Mát. 19,27.
  21. És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá õket.
  22. Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék õt.
  23. És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erõtlenséget.
    Márk. 1,39., Luk. 4,15., Luk. 4,44., Csel. 10,38.
  24. És elterjede az õ híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlõdõket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala õket.
    Márk. 6,55.
  25. És nagy sokaság követé õt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálembõl és Júdeából és a Jordánon túlról.
    Márk. 3,7., Márk. 3,8., Luk. 6,17., Luk. 6,19.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.