KRÓNIKA II. KÖNYVE
- Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt vala az egész Izráel, hogy õt királylyá választanák.
1 Kir. 12,1.,
1 Kir. 12,2.
- Lõn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki akkor Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elõl, visszatére Jeroboám Égyiptomból.
1 Kir. 11,40.
- És hozzáküldvén, elhivaták õt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván:
1 Kir. 11,26.,
1 Kir. 11,29.,
1 Kir. 11,32.
- A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az õ nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.
- És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom róla, azután jõjjetek hozzám. Elméne azért a nép.
- És tanácskozék Roboám király a vén emberekkel, a kik Salamon elõtt az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
- És azok ekképen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
- De õ megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
- És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, a kik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett?
- Akkor felelének az ifjak, a kik õ vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erõsebb atyám derekánál;
- Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
- És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király meghagyta, ezt mondván: Jõjjetek hozzám harmadnapon.
2 Krón. 10,5.
- És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.
2 Krón. 10,6.,
2 Krón. 10,7.
- És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
- És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerõsítené az Úr az õ beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által + Jeroboámnak, a Nébát fiának.
2 Krón. 10,3.,
2 Krón. 10,4.,
1 Kir. 11,29.,
1 Kir. 11,39.
- Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatá meg õket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izráel! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;
- Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.
2 Krón. 11,12.,
1 Kir. 12,21.
- És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedõt, megkövezék õt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
1 Kir. 12,18.
- Így szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig.
1 Kir. 12,18.,
1 Kir. 12,20.