KRÓNIKA II. KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.

  1. Hét esztendõs vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az õ anyjának neve Sibia vala, Beersebából.
    2 Krón. 23,1., 2 Krón. 23,11., 2 Kir. 11,21., 2 Kir. 12,1.
  2. És cselekedék Joás az Úr elõtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében.
  3. Vett pedig néki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat.
  4. Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát.
  5. És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izráel népétõl fejenként pénzt, hogy a ti Istentek háza esztendõnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a Léviták nem sietének.
  6. Akkor hivatá a király Jójadát a papifejedelmet, és monda néki: Miért nem gondoltál a Lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálembõl az ajándékot, a melyet rendelt Mózes az Úr szolgája és az Izráel gyülekezete, a gyülekezet sátorához?
    2 Móz. 30,11., 2 Móz. 30,15.
  7. Mert az istentelen Athália és az õ fiai elpusztították az Isten házát, és mindazt, a mi az Úr házának vala szentelve, a bálványokra költötték.
    2 Krón. 22,3., 2 Krón. 22,10.
  8. És mikor parancsolt a király, csinálának egy ládát, a melyet az Úr házának kapuja elõtt helyezének el, kivül.
  9. És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak az ajándékot, a melyet az Isten szolgája Mózes parancsolt a pusztában Izráelnek.
    2 Krón. 24,6.
  10. Akkor a vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vivék az õ ajándékaikat és veték a ládába, míg megtelék.
  11. És idõnként a Léviták által elviteték a ládát a király gondviselõjéhez, és mikor látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a király íródeákja és a fõpap választott embere, kiüríték a ládát, s azután ismét visszavitték a helyére. Ezt mûvelék idõnként, és nagy összeg pénzt gyûjtének.
  12. És adá azt a király és Jójada az Úr háza körül való munka felügyelõjének; és fogadának favágókat és ácsokat az Úr házának újítására, vas- és rézmûveseket is az Úr házának megerõsítésére.
  13. Munkálkodának azért a mûvesek, és az õ kezök által a kijavítás elõrehaladt, s az Úrnak házát elõbbi állapotába helyezék, és megerõsíték azt.
  14. Mikor pedig elvégezték, a megmaradt pénzt vivék a királynak és Jójadának, melybõl csinálának az Úr háza számára edényeket, az isteni tisztelet és áldozat számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket. És áldozának vala égõáldozatokkal szüntelen az Úrnak házában, Jójadának, teljes életében.
    2 Krón. 23,18., 2 Krón. 23,20.
  15. Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharmincz esztendõs korában hala meg.
  16. És eltemeték õt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izráelben mind Istennel s mind az õ házával.
  17. Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király elõtt; a király pedig hallgatott reájok.
  18. És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lõn az Úrnak haragja Júda és Jeruzsálem ellen.
    2 Krón. 21,11.
  19. És külde hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítenék õket az Úrhoz, a kik bizonyságot tevének ellenök, de nem hallgattak reájok.
  20. Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, õ is elhagy titeket.
    2 Krón. 24,23., 2 Krón. 24,25.
  21. Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában megkövezék õt a király parancsolatjából.
    Mát. 23,35.
  22. És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményrõl, a melylyel annak atyja, Jójada vala õ hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az Úr és bosszút áll!
    2 Krón. 23,1., 2 Krón. 23,11.
  23. És már az esztendõ elmúltával feljöve ellene Siria királyának serege, és méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották a népnek minden vezéreit a nép közül, és minden zsákmányukat küldék Damaskusba a királynak;
  24. Mert noha kevés emberrel jött vala rájok a Siriabeli had, mindazáltal az Úr kezökbe adá Júdának nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának.
  25. És mikor tõle elmentek (súlyos betegségben hagyták hátra): pártot ütének ellene az õ szolgái, a Jójada pap fiának haláláért, és megölék õt ágyában, és meghala. És eltemeték õt a Dávid városában, de nem temeték õt a királyok sírjába.
  26. Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád, az Ammonbeli Simeát asszony fia, és Józabád, a Moábbeli Simrith fia.
  27. Az õ fiai, és alatta az adónak megszaporodása, s az Isten házának kijavítása, ímé meg vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Uralkodék helyette az õ fia, Amásia.
    2 Kir. 12,1., 2 Kir. 12,18.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.