MÓZES NEGYEDIK KÖNYVE AZ IZRÁELITÁK MEGSZÁMLÁLÁSÁRÓL VALÓ KÖNYV

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.

  1. Elõállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az õ leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.
    4 Móz. 26,33., Józs. 17,3.
  2. És megállának Mózes elõtt, és Eleázár pap elõtt, és a fejedelmek elõtt, és az egész gyülekezet elõtt a gyülekezet sátorának nyilásánál, mondván:
  3. A mi atyánk meghalt a pusztában, de õ nem volt azoknak seregében, a kik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az õ bûnéért + holt meg, és fiai nem voltak néki.
    4 Móz. 16,1., 4 Móz. 14,28., 4 Móz. 14,29., 4 Móz. 14,35., 1 Móz. 32,35.
  4. Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az õ nemzetsége közül, azért, hogy nincsen õnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.
  5. Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.
  6. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  7. Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az õ atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az õ atyjoknak örökségét.
    4 Móz. 36,2.
  8. Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az õ leányának.
  9. Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az õ örökségét az õ testvéreinek.
  10. Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az õ örökségét az õ atyja testvéreinek.
  11. Ha pedig nem leendenek az õ atyjának testvérei, akkor adjátok az õ örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az õ nemzetségébõl, és bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen megparancsolta az Úr Mózesnek.
  12. Monda azután az Úr Mózesnek: Menj fel az Abarim hegyére, és lásd meg a földet, a melyet Izráel fiainak adtam.
    5 Móz. 32,48., 5 Móz. 32,50.
  13. Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, a miképen oda takaríttatott Áron, a te testvéred.
  14. Mivelhogy nem engedétek az én beszédemnek a Czin pusztájában, a gyülekezet versengésének idején, hogy megdicsõítettetek volna engemet ama vizeknél az õ szemeik elõtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a Czin pusztájában.
    4 Móz. 20,12.
  15. Szóla azért Mózes az Úrnak, mondván:
  16. Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé.
    4 Móz. 16,22., Zsid. 12,9.
  17. A ki kimenjen õ elõttök, és a ki bemenjen õ elõttök, a ki kivigye õket, és a ki bevigye õket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan mint a juhok, a melyeknek nincsen pásztoruk.
    1 Kir. 22,17.
  18. Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a férfiút, a kiben lélek van, és tedd õ reá a te kezedet.
    5 Móz. 3,21., Józs. 1,1.
  19. És állasd õt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj néki parancsolatokat az õ szemeik elõtt.
  20. És a te dicsõségedet közöld õ vele, hogy hallgassa õt Izráel fiainak egész gyülekezete.
  21. Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg õt az Urimnak ítélete felõl az Úr elõtt. Az õ szava szerint menjenek ki, és az õ szava szerint menjenek be, õ és Izráel minden fia õ vele, és az egész gyülekezet.
    2 Móz. 28,30., 1 Sám. 28,6.
  22. Úgy cselekedék azért Mózes, a miképen parancsolta vala az Úr néki; mert vevé Józsuét, és állatá õt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé.
  23. És tevé az õ kezét õ reá, és ada néki parancsolatokat, a miképen szólott vala az Úr Mózes által.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36.