JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

  1. És adának nékem vesszõhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
  2. De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
    Jel. 13,5.
  3. És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy profétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.
    Jel. 12,6.
  4. Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene elõtt állanak.
    Zak. 4,2., Zak. 4,3., Zak. 4,11., Zak. 4,14.
  5. És ha valaki akar nékik ártani, tûz származik az õ szájokból, a mely megöli az õ ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.
    2 Kir. 1,10., 2 Kir. 1,12.
  6. Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az õ prófétálásuknak idejében esõ ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, + és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
    1 Kir. 17,1., 2 Móz. 7,19., 2 Móz. 7,20.
  7. És mikor elvégezik az õ bizonyságtételöket, a mélységbõl feljövõ fenevad hadakozik + ellenök, és legyõzi õket, és megöli õket.
    Jel. 13,1., Jel. 13,7., Dán. 7,21.
  8. És az õ holttesteik feküsznek ama nagy városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.
    Jel. 17,2., Jel. 17,5., Jel. 18,10.
  9. És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
  10. És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak: mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.
  11. De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentõl õ beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik õket nézik vala.
  12. És hallának nagy szózatot az égbõl, a mely ezt mondja vala nékik: Jõjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhõben; és láták õket az õ ellenségeik.
  13. És lõn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsõséget.
    Jel. 11,8.
  14. A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljõ.
    Jel. 8,13., Jel. 9,12.
  15. A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lõnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az õ Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.
    Jel. 12,10., Jel. 19,6.
  16. És a huszonnégy Vén, a ki az Isten elõtt ül az õ királyiszékeiben, esék az õ orczájára és imádá az Istent,
    Jel. 4,4.
  17. Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és aki eljövendõ vagy: mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
    Jel. 1,4., Jel. 1,8., Jel. 11,15.
  18. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj + a te szolgáidnak, a profétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.
    Jel. 6,15., Jel. 6,17., Mát. 25,31., Mát. 25,40., Luk. 22,28., Luk. 22,30.
  19. És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az õ szövetségének + ládája az õ templomában; és lõnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégesõ.
    Jel. 15,5., 2 Móz. 25,10., 2 Móz. 25,16.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.