A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Elközelgett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
2 Móz. 12,2.,
2 Móz. 12,20.,
Mát. 26,1.,
Mát. 26,2.,
Márk. 14,1.,
Márk. 14,2.,
Ján. 11,55.,
Ján. 11,57.
- És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.
Mát. 26,3.,
Mát. 26,5.,
Ján. 11,47.,
Ján. 11,50.
- Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;
Ján. 11,27.
- És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.
Mát. 26,14.,
Mát. 26,15.,
Márk. 14,10.
- És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénz adnak néki;
- Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
- Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
2 Móz. 12,6.
- És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Mát. 26,17.,
Mát. 26,20.,
Márk. 14,12.,
Márk. 14,17.
- Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
- És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.
- És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
- És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
- Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
- És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.
Mát. 26,20.,
Mát. 26,30.,
Márk. 14,17.,
Márk. 14,26.,
Ján. 13,21.,
Ján. 13,26.
- És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:
- Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
- És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
- Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.
Márk. 14,25.
- És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
1 Kor. 11,24.,
1 Kor. 11,25.
- Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
- De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
Mát. 26,21.,
Mát. 26,23.
- És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint + elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
Mát. 26,24.,
Márk. 14,21.,
Zsolt. 41,10.,
Dán. 9,26.
- És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
- Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.
Luk. 9,46.
- Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.
Mát. 20,25.,
Mát. 20,27.,
Márk. 10,42.,
Márk. 10,44.
- De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.
- Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Mát. 20,28.
- Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
2 Tim. 2,12.
- Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
- Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
Mát. 19,28.,
Mát. 19,29.
- Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
Mát. 26,69.,
Mát. 26,73.
- De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.
- Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
- És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
Mát. 26,34.,
Márk. 14,30.,
Ján. 13,38.
- És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.
Luk. 9,3.,
Luk. 10,4.,
Mát. 10,5.,
Mát. 10,9.,
Mát. 10,10.
- Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.
- Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Ésa. 53,12.,
Márk. 15,28.
- Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.
- És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.
Mát. 26,36.,
Mát. 26,46.,
Márk. 14,32.,
Márk. 14,42.,
Ján. 18,1.,
Ján. 18,2.
- És mikor ott a helyén vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
- És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
- Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
- És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.
- És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
Zsid. 5,7.
- És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,
- És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Mát. 26,45.,
Mát. 26,46.
- És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.
Mát. 26,47.,
Mát. 26,56.,
Márk. 14,43.,
Márk. 14,50.,
Ján. 18,3.,
Ján. 18,12.
- Jézus pedig monda néki: Júdás, csokkal árulod el az embernek Fiát?
- Látván pedig azok, a kik õ körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?
- És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Ján. 18,10.,
Ján. 18,11.
- Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
- Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Mát. 26,55.
- Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez + a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Luk. 19,45.,
Luk. 19,47.,
Luk. 18,31.,
Luk. 18,33.
- Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Mát. 26,57.,
Mát. 26,58.
- És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.
Mát. 26,69.,
Mát. 26,74.,
Márk. 14,66.,
Márk. 14,72.,
Ján. 18,17.,
Ján. 18,25.,
Ján. 18,27.
- És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!
- Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!
- És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
- És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
- Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.
Mát. 26,75.
- És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
Luk. 22,34.,
Ján. 13,38.
- És kimenvén Péter, keservesen síra.
- És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén + õt.
Mát. 26,57.,
Mát. 26,75.,
Márk. 14,53.,
Márk. 14,72.,
Ján. 18,13.,
Ján. 18,27.,
Ésa. 50,6.
- És szemeit betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
Márk. 14,65.
- És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.
- És a mint nappal lett,egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,
Mát. 27,1.,
Mát. 27,2.
- Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
- De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
- Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.
Mát. 26,64.,
Mát. 26,65.
- Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
- Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.
Luk. 22,67.