1. Fejezet Pál apostol első levele a korintusiakhoz

    Bevezetés

  1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér,
  2. Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét.
  3. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.
  4. Hálaadás. Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, melynek Krisztus Jézusban részesei lettetek.
  5. Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben.
  6. A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek.
  7. Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
  8. aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján.
  9. Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

    Különböző visszaélések elitélése

    A pártoskodás

  10. A pártoskodás oktalansága. Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon felfogásban!
  11. Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok.
  12. Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal."
  13. Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek? Vagy Pál nevében kereszteltek meg?
  14. Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt.
  15. Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve.
  16. Még Sztefanász csaladját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem, hogy mást is megkereszteltem volna.
  17. Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem, hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
  18. A kereszt hirdetése. A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten erje.
  19. Hiszen írva van:
    "Lerontom a bölcsek bölcsességét,
    s az okosak okosságát meghiúsítom."
  20. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmuttata Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége?
  21. Mivel ugyanis bölcsességben a világ nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.
  22. A zsidók csodákat követelnek,
    a görögök bölcsességeket keresnek.
  23. Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük:
    aki a zsidóknak ugyan botrány,
    a pogányoknak meg oktalanság,
  24. de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök:
    Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége.
  25. Hiszen Isten "oktalansága" bölcsebb az embereknél, Isten "gyöngesége" pedig erősebb az embereknél.
  26. Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberi bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő,
  27. de Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket,
  28. s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse.
  29. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.
  30. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett.
  31. Így teljesült az Írás szava: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék."
4-9. Az Apostol hálát ad a krisztusi hit kegyelméért, melyben a korintusi keresztények az ő közreműködésével részesültek. Isten megkezdett művét be is fejezi bennük és megadja nekik az állhatatosság kegyelmét.

10-12. A korintusi hívek különböző pártokra szakadtak. Pál követői félremagyarázták az Apostol tanítását az ószövetségi törvény megszünéséről. - Apolló alexandriai, zsidó származású, görög bölcseletben járatos keresztény volt (ApCsel. 18,24-27.), aki Korintusban (ApCsel. 19,1.) tudományosabb hangon hirdette az evangéliumot, mint szent Pál. Akarata ellenére (1Kor. 16,12.) külön párt alakult körülötte. - Kéfás szent Péter arám neve (Mt. 16,17 jegyzet). Hívei a zsidóságból megtért keresztények voltak; azt követelték, hogy a pogányok is tartsák meg az ószövetségi törvényt. - Krisztus hívei itt valószínűleg azok, akik minden apostoli tekintélyt elvetettek.

13-17. Szent Pál hangsúlyozza az Egyház egységét Krisztusban. Az apostolok csak közvetítői a megváltás kegyelmének, forrása maga Krisztus. - Az Apostol itt kitér az igazi keresztény bölcsesség kifejtésére. Gondolatmenetét a 3. fejezetben folytatja.

18-25. Isten más utat választott az emberiség üdvözítésére, mint amelyet az emberek vártak. A művelt hellénista pogányok a tudomány és a bölcselet terén keresték a boldogságot. Isten azonban nem az emberi bölcsesség tanításával, hanem a megfeszített Krisztusba vetett hittel üdvözíti az embereket. A zsidók dicsőséges Messiás-királyra vártak, aki az idegen uralomtól megszabadítja, és nagy néppé teszi őket. Isten azonban a Messiás szégyenletesnek látszó kereszthalálával a bűn rabságától váltja meg az egész hívő emberiséget.

19. Esa. 29,14.

26-31. A hitre való meghívásnál sem az emberi okosságot, hanem saját bölcsességét követte Isten. Célja ezzel az volt, hogy megtörje az emberi gőgöt, s hívő alázatra és a lélek belső igazságára vezesse az emberiséget.

31. Jer. 9,23-24.