10. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve

1. A nyitott kis könyvtekercs. Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égbôl. Felhô övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint a tűzoszlopok.
   
2. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre.
   
3. Harsány hangon kiáltott, úgy amint az oroszlán ordít. Kiáltására hangját hallatta a hét mennydörgés is.
   
4. Mikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam. De az égbôl ezt a szózatot hallottam: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd föl!"
   
5. Akkor láttam, hogy az angyal, aki a tenger és a föld fölött állt,
   
6. égre emelte kezét és megesküdött az örökkön-örökké élôre, aki az eget és a benne lévôket, a földet és a rajta élôket, a tengert és a benne élôket teremtette: "Nem lesz több haladék,
   
7. hanem azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja harsonáját, beteljesedik Isten örök titka, amint tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak."
   
8. Erre az égbôl hallott hang ismét szólt hozzám: "Menj, vedd át a kibontott könyvtekercset az angyal kezébôl, aki a tenger és a föld fölött áll."
   
9. Odamentem az angyalhoz és kértem, hogy adja át a könyvtekercset. Ô hozzám fordult: "Fogd a könyvtekercset és nyeld le! Gyomrodban ugyan keserű lesz, de szádban olyan édes, mint a méz."
   
10. Átvettem a könyvtekercset az angyal kezébôl és lenyeltem. Számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserű lett tôle.
    
11. Aztán ezt az utasítást kaptam: "jövendolnöd kell ismét népeknek, nemzeteknek, nyelveknek és sok királynak."

Ez. 3,1