7. Fejezet (Szent Lukács)

  1. A kafarnaumi százados. Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba.
  2. Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt.
  3. Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját.
  4. Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: "Megérdemli, hogy megtedd neki,
  5. mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette."
  6. Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj.
  7. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám.
  8. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! - elmegy; és a másiknak: jöjj ide! - hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! - megteszi."
  9. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kisérő néphez: "(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!"
  10. A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.
  11. A naimi ifjú. Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele.
  12. Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte.
  13. Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: "Ne sírj!"
  14. Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!"
  15. Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának.
  16. Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: "Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!"
  17. Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.
  18. Keresztelő János követsége. Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát
  19. és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: "Te vagy-e az, akinek el kell jönnie vagy mást várjunk?"
  20. A férfiak hozzá érkezve így szóltak: "Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?"
  21. Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.
  22. Ezt válaszolta tehát nekik: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.
  23. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."
  24. Jézus tanúsága Jánosról. Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?
  25. Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik.
  26. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
  27. Róla mondja ugyanis az Írás:

    Nézd, követemet küldöm színed előtt,
    hogy elkészítse előtted az utat.

  28. Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő."
  29. Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét.
  30. Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.
  31. A nép vezetőinek konoksága. (Az Úr így folytatta:) "Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak?
  32. Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz:

    Furulyáztunk, de nem táncoltatok,
    siránkoztunk, de nem zokogtatok.

  33. Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van.
  34. Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!
  35. A bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia."
  36. A bűnös asszony. Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
  37. Élt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott,
  38. sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal.
  39. Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: "Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony."
  40. Jézus akkor hozzáfordult: "Simon, valami mondanivalóm van." "Beszélj, Mester"- felelte az.
  41. "Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.
  42. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?"
  43. "Úgy gondolom az, akinek többet engedett el"- felelte Simon. "Helyesen ítéltél", Válaszolta.
  44. Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat.
  45. Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja lábamat.
  46. Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat.
  47. Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret."
  48. Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid."
  49. Erre az asztaltársak összesúgtak: "Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?"
  50. Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: "Hited megszabadított téged. Menj békével."

1-10. Mt. 8,5-13.

2. A százados Heródes Antipász zsoldjában álló idegen nemzetiségű tiszt volt

11-17. Naim galileai városka Názárettől délkeletre. A halotatt lepelbe göngyölték és nyitott koporsóban vitték a temetési helyére.

18-35. Lásd Mt. 11,2-19, Mt. 11,3-6, Mt. 11,11 jegyzet.

27. Mal. 3,1.

37. A meg nem nevezett bűnös asszony nem azonos Mária Magdolnával, akit Lukács később (Lk. 8,2.) említ. Nem azonosítható betániai Máriával sem, aki nem Simon farizeus ebédjén Galileában, hanem hat nappal Jézus szenvedése előtt a judeai Betániában kente meg az Úr lábát.

38. A zsidók az asztalnál nem ültek, hanem vánkosokon feküdtek, sarutlan lábuk hátrafele nyúlt. A bűnös asszony tehát könnyen hozzá férhetett Jézus lábához.

47. A bűnt az Isten iránt való szeretet bocsátja meg, a bűnbocsánat viszont növeli a szeretetet.

50. Nem a puszta hit, hanem a szeretettel és bánattal párosult élő hit Isten Fiában.