8. Fejezet (Szent Lukács)

1. Asszonyok Jézus kíséretében. Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát.
   
2. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki,
   
3. Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
   
4. Példabeszéd a magvetőről. Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik:
   
5. "Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették.
   
6. Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
   
7. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat.
   
8. A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott." E szavak után így kiáltott: "Akinek füle van, hallja meg!"
   
9. A példabeszéd magyarázata. Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme.
   
10. Így válaszolt: "Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben:

    Nézzenek, de ne lássanak,
    halljanak, de ne értsenek.
    
    

11. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje.
    
12. Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek.
    
13. A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.
    
14. A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak.
    
15. A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban.
    
16. A példabeszéd célja. Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát.
    
17. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék és nyilvánvalóvá ne lenne.
    
18. Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol."
    
19. Ki tartozik igazán Jézushoz? Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá.
    
20. Jelentették neki: "Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak."
    
21. Ő azonban így válaszolt: "Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik."
    
22. A vihar lecsendesítése. Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. "Menjünk át a tó túlsó partjára", mondta nekik. Elindultak.
    
23. Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak.
    
24. Kiabálásukkal fölébresztették: "Mester, Mester, elveszünk!" Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott.
    
25. Akkor hozzájuk fordult: "Hol a ti hitetek?" Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: "Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?"
    
26. A gerázai megszállott. Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik.
    
27. Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban.
    
28. Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: "Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!"
    
29. Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta.
    
30. Jézus tehát megkérdezte: "Mi a neved?" "Légió" - felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva.
    
31. Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba.
    
32. Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek.
    
33. Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt.
    
34. A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra.
    
35. Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket.
    
36. A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt.
    
37. Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen.
    
38. A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta.
    
39. "Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten." Ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.
    
40. Jairus leánya. Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan.
    
41. Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába,
    
42. mert egyetlen, tizenkét éves leánya halálán volt.
    Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg.
    
43. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani.
    
44. Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése.
    
45. "Ki érintett meg?" - kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)"
    
46. De Jézus megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem."
    
47. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban.
    
48. "Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével."
    
49. Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: "Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!"
    
50. Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül."
    
51. Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját.
    
52. Sírt és jajgatott ott mindenki. "Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik."
    
53. Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
    
54. De ő megfogta kezét és rákiáltott: "Leány, kelj föl!" Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt.
    
55. Meghagyta, hogy adjanak neki enni.
    
56. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

4-15. Mt. 13,1-23; Mk. 4,1-20. Lásd Mt. 13,3 jegyzet.

10. Lásd Mt. 13,11 és Mt. 13,14 jegyzet.

16-18. Mk. 4,21-25; Mt. 5,15; 10, 26; 13, 12; 25, 29.

18. Aki már ismeri Isten országának a titkait, belső készségével még jobban megismerheti, a rosszindulatúban azonban a csekély lelki tudás is kiapad.

19-21. Mt. 12,46-50; Mk. 3,21. Mk. 3,31-35. Lásd Mt. 12,46 és Mt. 12,49-50 jegyzet.

22-25. Mt. 5,18. Mt. 5,23-27; Mk. 4,35-41.

26-39. Mt. 8,28-34; Mk. 5,1-20. Lásd Mk. 5,1-2 Mk. 5,9-10 jegyzet.

40-56. Mt. 9,18-26; Mk. 5,21-43.