24. Fejezet (Szent Lukács)

    Jézus föltámadása és mennybemenetele

  1. Az asszonyok a sírnál. A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is.
  2. A követ a sírtól elhengerítve találták.
  3. Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
  4. Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük.
  5. Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: "Mit keresitek az élőt a holtak közt?
  6. Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:
  7. az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad."
  8. Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak.
  9. Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek.
  10. Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak.
  11. De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik.
  12. Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.
  13. Az emmauszi tanítványok. Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik.
  14. Közben beszélgettek mindarról, ami történt.
  15. Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszercsak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk.
  16. De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék.
  17. Megszólította őket: "Miről társalogtok itt az úton?" Erre szomorúan megálltak.
  18. Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?"
  19. "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt.
  20. Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették.
  21. Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt.
  22. Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket.
  23. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.
  24. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták."
  25. Erre ő így szólt: "Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!
  26. Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
  27. Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól.
  28. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni.
  29. De azok marasztalták: "Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap." Betért tehát, hogy velük maradjon.
  30. Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.
  31. Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük.
  32. "Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?"
  33. Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.
  34. Azok ezzel fogadták őket: "Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak."
  35. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.
  36. Jézus megjelenik az apostoloknak. Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)"
  37. Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak.
  38. De ő így szólt hozzájuk: "Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben?
  39. Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem."
  40. E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát.
  41. De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: "Van itt valami ennivalótok?"
  42. Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet).
  43. Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).
  44. Búcsúbeszéd. Aztán így szólt hozzájuk: "Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam."
  45. Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.
  46. Majd így folytatta: "Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia.
  47. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek.
  48. Ti tanúi vagytok ezeknek.
  49. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket."
  50. Jézus mennybemenetele. Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket.
  51. Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.
  52. Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
  53. Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)
1. A hét első napján: vasárnap.

4. Két férfi: két angyal férfi alakban. -- Lukács és János két angyalt említ, Máté és Márk csak azt, aki az angyalokkal beszélt.

9. A többieknek, t. i. a többi tanítványnak.

13-35: Az emmauszi tanítványok történetét csak Lukács mondja el részletesen, Márk mindössze két versben emlékezik meg róluk (Mk. 16,12-13).

13. Közülük: a tanítványok közül. Aznap, a föltámadás napján. Hatvan sádium két-három óra járás.

16. Jézus isteni hatalmával elrejtette előlük igazi alakját.

17. Erre szomorúan megálltak helyett a vulgátában folytatódik Jézus kérdése: "és miért vagytok oly szomorúak?"

19. Isten elismerte prófétai működését, a nép pedig tanúja volt neki.

21. A tanítványok a korukbeli zsidó gondolkodás szerint azt hitték, hogy Jézus az idegen igától fogja megszabadítani a zsidó népet.

26. Isten örök akarata volt az, hogy a Messiás szenvedésével váltsa meg a világot.

27. Az Írásokban, vagyis az ószövetségi szentkönyvekben.

33. A tizenegy: az apostoli testület az áruló Júdás nélkül.

35. Némelyek a kenyértörés kifejezést eukarisztikus értelemben magyarázzák. Lehetséges, hogy a tanítványk egyszerű étkezés közben ismertek rá Jézusra.

36-43: Jn. 20,19-23; Márk egy versben foglalja össze az eseményt (Mk. 16,14). Ez a megjelenés is a föltámadás napján történt.

44-49. Jézus mégegyszer visszatekint földi életére, de aztán a jövőre irányítja az apostolok figyelmét: a világmisszió nagy munkájára, amelyet a Szentlélek segítségével el kell végezniük.

50-53: Mk. 16,19-20; ApCsel. 1,6-12.

50. Betánia közelébe, az Olajfák hegyének betániai felére.

53. Állandóan, t.i. napról-napra az imádság óráiban.