13. Fejezet (Szent Márk)

Jövendölés a világ végéről. Amikor kilépett a templomból, egyik tanítványa megjegyezte: "Mester, nézd csak, mekkora kövek és micsoda épület!"
Jézus így válaszolt: "Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."
Mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön is megkérdezte: "Mondd csak, mikor lesz mindez?
S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?"
Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket.
Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok. És sok embert megtévesztenek.
Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég.
Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete.
Vigyázzatok magatokra! Bíróság elé fognak állítani és a zsinagógákban megostoroznak titeket. Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük.
Előbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot.
Amikor tehát odavezetnek és kiszolgáltatnak nekik, ne töprengjetek előre azon, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, amit Isten sugall nektek abban az órában. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a Szentlélek.
Akkor halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és megölik őket.
Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Előképe: Jeruzsálem pusztulása. Amikor majd látjátok, hogy a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad - aki olvassa értse meg! -, akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe.
Aki a háztetőn van, le ne jöjjön a házba és be ne menjen, hogy elvigyen valamit hazulról,
és aki a mezőn van, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét.
Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban!
Imádkozzatok, hogy ez ne télen történjék.
Olyan keserves idők jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten teremtette világon mindmáig és nem is lesznek.
Ha az Úr meg nem rövidítené azokat a napokat, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidülnek azok a napok.
Akkor, ha valaki azt mondja: nézd, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek.
Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták jeleket és csodákat művelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna.
Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.
Krisztus második eljövetele. A gyötrelem után következő időkben a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot,
a csillagok lehullanak az égről és a világmindenséget összetartó erők megrendülnek.
Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel.
Szétküldi angyalait és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából a föld szélétől az ég határáig.
Hasonlat a fügefáról. Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
A történtek láttára tudjátok meg ti is, közel van már, az ajtóban.
Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.
Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.
Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.
Virrasszatok. Vigyázzatok, virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idő.
Éppen úgy, mint amikor az idegenbe készülő ember elhagyja házát és vezetését szolgáira bízza, mindegyikre a maga dolgát, a kapusnak pedig meghagyja, hogy virrasszon.
Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel.
Ha váratlanul érkeznék, alva ne találjon titeket.
Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok!"

1 -13: Mt. 24,1-14; Lk. 21,5-19. -- A jövendöléshez lásd

14 -23: Mt. 24,15-28; Lk.21.20-24. -- Mt. 24,15 Mt. 24,23

24 -32: Mt. 24,29-36; Lk. 21,25-33.

30 -32. Jézusnak a tanítványok kérdésére (Mk. 13,3-4) adott válaszához lásd Mt. 24,34-36* -- Krisztus ismeri ugyan az ítélet idejét, de az atya nem ennek, hanem csak az ítélet tényének kinyilatkoztatását bízta rá.

33 -37: Mt. 24,42-51; Lk. 12,39-46.