17. Fejezet (Szent Máté)

1. Urunk színelváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre.
   
2. Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény.
   
3. Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés,amint beszélgettek vele.
   
4. Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó, hogy itt vagyunk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet."
   
5. Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!"
   
6. Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.
   
7. De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: "Keljetek föl, ne féljetek!"
   
8. Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
   
9. Illés eljövetele. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: "Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad."
   
10. A tanítványok megkérdezték: "Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? "
    
11. Ő így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent.
    
12. Én azonban azt mondom nektek,hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük."
    
13. Akkor a tanítványok megértették, hogy keresztelő Jánosról beszélt.
    
14. A holdkóros fiú. Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte :
    
15. "Uram, könyörülj fiamon ! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe.
    
16. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani."
    
17. Jézus így szólt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide !"
    
18. Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett.
    
19. Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?"
    
20. Ő így felelt: "Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek : Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! - átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.
    
21. De ez a fajzat nem űzhető ki máskép, csak imádsággal és böjttel."
    
22. Jézus ismét megjövendöli szenvedését. Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik : "Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie.
    
23. Megölik, de harmadnapra föltámad" . Erre igen elszomorodtak.
    
24. A templomadó. Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték : "A ti Mesteretek nem fizet templomadót?"
    
25. "De igen" , felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?
    
26. "Az idegenektől", felelte Péter. Erre Jézus így szólt: "A fiak tehát mentesek.
    
27. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját : találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted."

2. A Vulgáta szerint: "Ruhája fehér lett, mint a hó."

10-13. Jézus megerősíti a zsidó felfogást Illés próféta visszatéréséről (Mal. 4,5.), aki a világ végén helyreállítja az igaz Isten hitét és az erkölcsi rendet, de hozzáfűzi, hogy Illés képletesen a Keresztelő személyében is eljött.

14-21. Mk. 9,14-29; Lk. 9,37-42.

20. A keleti népek nyelvén a hegy a szerfölött nagy akadályt jelentette. Elmozdítása tehát azt akarjakifejezni, hogy a mélységes hitből fakadó ima a legnagyobb nehézségeket is elhárítja.

22-23. Mk. 9,30-32; Lk. 9,43-44.

24. Minden felnőtt izraelitának évenként kettősdrahmát, vagyis kb. egy dollár harmadrészét (1950) kellett a jeruzsalemi templomnak fizetnie.

25. Jézus, mint Isten Fia, nem köteles Isten templomának adót fizetni.

27. Az ezüst sztatér két személyért jűró templomadó.