9. Fejezet (Szent Márk)

1. Aztán így folytatta: "Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát."
   
2. Urunk színeváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.
   
3. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni.
   
4. Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek.
   
5. Péter erre így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet."
   
6. Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve.
   
7. Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!"
   
8. Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát.
   
9. Illés eljövetele. A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.
   
10. Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad.
    
11. Ezért megkérdezték tőle: "Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?"
    
12. Ő így felelt: "Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie?
    
13. Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla."
    
14. A néma lélektől megszállt. Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük és hogy írástudók vitatkoznak velük.
    
15. Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék.
    
16. Megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?"
    
17. Valaki a tömegből így felelt: "Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik.
    
18. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
    
19. "Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!"
    
20. Odavitték. Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett.
    
21. Jézus megkérdezte az apát: "Mióta szenved ebben a bajban?" "Gyermekkora óta, válaszolta.
    
22. Sokszor tűzbe meg vízbe taszította hogy megölje. Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk."
    
23. Jézus így felelt: "Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz."
    
24. Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: "Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!"
    
25. Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: "Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle és soha vissza ne térj belé."
    
26. Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: "Meghalt".
    
27. Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt.
    
28. Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
    
29. Mire ő így felelt: "Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel."
    
30. Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését. Útjukat folytatva, keresztül vándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni.
    
31. Így szólt hozzájuk: "Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad."
    
32. Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni.
    
33. A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: "Miről beszéltetek útközben?"
    
34. Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük.
    
35. Ő leült, magához hívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája."
    
36. Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk:
    
37. "Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött."
    
38. Ekkor János vette át a szót: "Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk."
    
39. Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem.
    
40. Aki nincs ellenünk, velünk van.
    
41. Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok.
    
42. A bűnre csábítás. Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák.
    
43. Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre
    
44. (ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).
    
45. Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd
    
46. (a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).
    
47. Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd,
    
48. ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik.
    
49. Mindenkit tűzzel sóznak majd be.
    
50. A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek."

Mt. 16,28

2-8: Mt. 17,1-8; Lk. 9,28-36; 2Pt. 1,16-18.

9-13: Mt. 17,9-13.

11-13. Mt. 17,10-13

14-29: Mt. 17,14-21; Lk. 9,37-42.

17. A gonoszlélek, amely megszállta, némává és süketté tette.

23. A Vulgáta szerint: "Ha tudsz hinni, minden lehetséges a hívőnek." Jézus az emberek hitétől teszi függővé mindenható isteni erejének megnyilvánulását.

24. A beteg gyermek nem volt képes a hit fölindítására, de szülei igen. A könyörgő apa hisz, de ebben a döntő pillanatban érzi, hogy a hithez is szüksége van Jézus segítségére.

30-32: Mt. 17,22-23; Lk. 9,43-45.

32. Az apostolok nem értették, hogy a Messiás szenvedése hogyan egyeztethető össze uralmának megvalósításával.

33-41: Mt. 18,1-5; Lk. 9,46-50.

33. Jézus kafarnaumi lakása Péter házában lehetett.

42-50: Mt. 18,6-11; Lk. 17,1-2.

42. Mt. 18,6

48. Ezt a képet már Izaiás próféta is használta (Esa. 66,24).

49. A tűz az a tisztító lelki tűz, melyre mindenkinek szüksége van, hogy belsőleg megtisztuljon és méltó legyen Isten országára. Ennek a hatása olyan mint a sóé: a jót megőrzi, a romlást megakadályozza.

50. Az apostolokban éljen az evangélium szelleme, s ezért ne versengjenek (Mk. 9,34).