21. Fejezet (Szent Máté)

A szenvedés előtti napok

1. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt
   
2. ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba. találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide.
   
3. Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi."
   
4. Így kellett teljesülnie a próféta jövendölésének:
   
   
5. "Mondjátok meg Sion leányának:
   nézd, királyod vonul be hozzád,
   szerényen, szamárháton,
   teherhordó állat csikaján."
   
   
6. A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta.
   
7. Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült.
   
8. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták.
   
9. Az előtte járó s utána tóduló tömeg így kiáltozott:

   "Hozsanna Dávid fiának!
   Áldott, ki az Úr nevében jön!
   Hozsanna a magasságban!"
   
   

10. Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. "Kicsoda ez?" - kérdezték.
    
11. "Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből" - felelte a nép.
    
12. A templom megtisztítása. Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta.
    
13. "Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek."
    
14. A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket.
    
15. Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: "Hozsanna Dávid fiának!" - méltatlankodtak és odaszóltak neki: Hallod, mit kiabálnak?"
    
16. Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?"
    
17. Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.
    
18. A terméketlen fügefa. Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett.
    
19. Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa tüstént elszáradt.
    
20. Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: "Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?"
    
21. "Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe! - úgy lesz.
    
22. Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok."
    
23. Honnan van Jézus hatalma. Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit.
    
24. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így.
    
25. Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?
    
26. Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja."
    
27. Ezért ezt a választ adták Jézusnak: Nem tudjuk." "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így" - felelte ő.
    
28. Példabeszéd az engedetlen testvérekről. "Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe.
    
29. Megyek uram, felelte, de nem ment ki.
    
30. Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment.
    
31. Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát? "A második", válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában.
    
32. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek."
    
33. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire).
    
34. Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést.
    
35. Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
    
36. Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak.
    
37. Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.
    
38. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége.
    
39. Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték.
    
40. Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?"
    
41. "A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést."
    
42. Jézus így szólt hozzájuk: "Sohasem olvastátok az Írásban:

    A kő, mit az építők megvetettek,
    szegletkővé lett.
    Az Úr művelte ezeket,
    csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.
    
    

43. Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.
    
44. Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja."
    
45. E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó.
    
46. Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

5. Esa. 62,11, Zak. 9,9. Sion leánya Jeruzsálem lakosságát jelenti. Jézus nem mint uralkodó, lóháton, hanem mint a béke fejedelme vonul be.

9. Hozsanna héber örömkiáltás, jelentése: Üdv neki! Megfelel a magyar "éljen"-nek. Hozsanna a magasságban: Éljenezzenek velünk a mennyei seregek.

12-17. Mk. 11,15-19; Lk. 19,45-48. A Jn. 2,14-16 beszámol arról, hogy Jézus működésének kezdetén is megtisztította a templomot.

12. A templom nem csak a szorosan vett templomépület, hanem a körülötte elterülő térsége és oszlopcsarnok is. Az árusok itt kereskedtek áldozathoz szükséges állatokkal.

16. Zsolt. 8,3.

18-22. Mk. 11,12-14; Mk. 12,20-26.

19. A fügefán húsvétkor csak kivételesen lehetett volna fügét találni, még nem volt fügeérés ideje. Éppen ez mutatja, hogy Krisztus nem az ártatlan fát akarta büntetni. A fügefe megátkozásának jelképes értelme van: jelenti a zsidó nép elvetését, mely csak leveleket, a törvény külsőséges tiszteletét termette, de az igazi erény gyümölcseit nem.

21. Mt. 17,20.

23-27. Mk. 11,27-33; Lk. 20,1-8.

33-46. Mk. 12,1-12; Lk. 20,9-19.

33. A példabeszéd értelme az, hogy Isten a zsidó népet, mint kedvelt szőlőjét (Esa. 5,1-7) ápolta és gondozta, elkűldte hozzá szolgáit, a prófétákat, végül egyszülött Fiát, Krisztust, de a zsidó nép nem követte a próféták tanítását és ísten Fiát keresztre feszítette. Elvesztették tehát Isten országát, és helyükbe Isten újszövetségi népe és országá, az Egyház lépett.

42. Zsolt. 117,22-23. A szegletkő a Messiás.

44. Akinek nem üdvössége Krisztus, annak kárhozata. Lk.2-34.