12. Fejezet (Szent Márk)

1. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: "Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott messzire.
   
2. Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt.
   
3. Azok nekiestek, megverték és üres kézzel elkergették.
   
4. Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el.
   
5. Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még többet azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek.
   
6. Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.
   
7. A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége.
   
8. Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből.
   
9. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.
   
10. Nem olvastátok az Írást:

    A kő, mit az építők megvetettek,
    szegletkővé lett.
    

11. Az Úr művelte ezeket,
    csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett."
    
    
12. Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak.
    
13. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Később néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják.
    
14. Azok odamentek hozzá és így szóltak: "Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?"
    
15. Átlátva kétszínűségükön, így szólt: "Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam."
    
16. Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: "Kinek a képe és fölirata ez?" "A császáré" - felelték.
    
17. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Azok igen elcsodálkoztak rajta.
    
18. A föltámadás kérdése. Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést intézték hozzá:
    
19. "Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
    
20. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
    
21. Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is,
    
22. sőt mind a hét (elvette őt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
    
23. A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek."
    
24. Jézus így válaszolt: "Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát?
    
25. A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben.
    
26. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?
    
27. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos tévedésben vagytok."
    
28. A főparancs. Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: "Melyik az összes parancsok között a legelső?"
    
29. Jézus azt felelte: "Az első így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr.
    
30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.)
    
31. A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen."
    
32. Az írástudó erre így válaszolt: "Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más.
    
33. Őt teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat többet ér minden égő és más áldozatnál."
    
34. Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: "Nem vagy messze Isten országától." Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni.
    
35. Dávid fia. Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: "Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia?
    
36. Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára:

    Így szól az Úr az én Uramhoz:
    jobbom felől foglalj helyet,
    míg lábad alá zsámolyul alázom
    Valamennyi ellenségedet.
    
    

37. Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?" A nagy néptömeg örömest hallgatta őt.
    
38. Óvakodjatok a képmutatástól. Máskor így tanította Őket: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket,
    
39. szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.
    
40. Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk."
    
41. A szegény asszony két fillérje. Később leült a templom kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.
    
42. Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér.
    
43. Odahívta tanítványait és így szólt: "Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek.
    
44. Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését."

1. Mt. 21,33

10-11. Zsolt. 117,22-23. A szegletkő a Messiás.

13-17: Mt. 22,15-22; Lk. 20,20-26. -- Mt. 22,16-17 Mt. 22,21

18-27: Mt. 22,23-33; Lk. 20,27-40.

18. Szadduceusok: Mt. 3,7

19. MTörv. 25,5.

20. Mt. 22,25

26. Kiv. 3,6. Mt. 22,32

28-34: Mt. 22,34-40; Lk. 10,25-28. -- Mt. 22,36

35-37: Mt. 22,41-46; Lk. 20,41-44.

36. Zsolt. 109,1.

37. A válasz egyszerű: A Messiás emberi természete szerint Dávid fia, isteni természete szerint Ura Dávidnak is.

38-40: Mt. 23,5-7; Lk. 20,45-47.

41-44: Lk. 21,1-4.

42. A fillér a görög szövegben lepton; a krajcár a római quadrans.

43-44. Jézus azt tanítja, hogy az adomány értéke nem mennyiségétől, hanem az adakozó jószivétől függ.