4. Fejezet Pál apostol leleve a zsidókhoz

  1. Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete.
  2. Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint ők, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták.
  3. Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis:

    "Haragban esküdtem eskümet:
    ők meg nem látják békességemet!"

    Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött.

  4. Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: "A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját."
  5. Itt viszont: "Ők meg nem látják békességemet!"
  6. Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik először vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be.
  7. Ezért ismét kijelölt egy napot, egy "mát" , Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb:

    "Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára:
    meg ne keményítsétek szíveteket."


  8. Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna később egy másik napról.
  9. Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára.
  10. Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét.
  11. Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen.
  12. Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.
  13. Előtte teremtmény láthatatlan nem marad, szemében minden födetlen és nyílt. Neki tartozunk számadással.

    Krisztus papságának kiválósága

  14. Jézus az új szövetség főpapja. Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitben.
  15. Főpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.
  16. Lépjünk tehát bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.
1-10. A zsidó népre az ígéret földjének nyugalma várt. Hitetlenségükkel azonban méltatlanok lettek Isten ígéretére (Zsid. 4,1-4). Még azok sem jutottak el Isten teljes békéjére és nyugalmára, akiket Józsue bevezetett Palesztínába. Különben Dávid századokkal később nem hírdette volna, hogy csak az ejövendő nemzedéknek lesz része Isten szombati nyugalmában, vagyis a mennyei boldogságban. Ez a nemzedék, az Újszövetség választott népe, a keresztények (Zsid. 4,5-10). Ter. 2,2. 11-13.A szent szerző óvja híveit, hogy hitetlenségükkel el ne veszítsék Isten nyugalmát és magukra ne vonják büntetését. Isten ugyanis ismeri az emberi lélek