7. Fejezet Pál apostol leleve a zsidókhoz

  1. Jézus örök főpap Melkizedek rendje szerint. Ez a Melkizedek Szálem királya és a fölséges Isten papja volt, aki a királyokon aratott győzelméből visszatérő Ábrahám elé ment és megáldotta.
  2. Ábrahám ezért tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti: az igazság királya. Szálem királya pedig: a békesség királya.
  3. Apa, anya és nemzetségrend nélkül, napjainak kezdete és életének vége nélkül lép föl. Így Isten Fiához hasonlóan pap marad mindörökké.
  4. Nézzétek tehát milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka, tizedet adott a zsákmány legjavából.
  5. Lévi fiainak, mivel a papi tisztet viselik, szintén megvan a törvényes joguk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől, vagyis testvéreiktől, bár ők is Ábrahámtól származnak.
  6. Ez viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját.
  7. Afelől nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
  8. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, aki a tanúság szerint él.
  9. Sőt, Ábrahám miatt mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet,
  10. hiszen jelen volt már atyja személyében, amikor eléje ment Melkizedek.
  11. Papsága fölülmúlja a levita papságot. Ha a levita papság - amelynek vezetése alatt a nép a törvényt kapta - tökéletességre vezetett volna, mi szükség lett volna még arra, hogy más pap lépjen föl, Melkizedek rendje szerint, s nem Áron rendje szerint való?
  12. Ha azonban megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.
  13. Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
  14. Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban azonban Mózes nem beszélt a papságról.
  15. Még világosabb ez akkor, ha Melkizedek módjára más pap lép föl,
  16. aki nem a testi leszármazás törvénye szerint lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből.
  17. A tanúság ugyanis így szól róla:

    "Pap vagy te mindörökké,
    Melkizedek rendje szerint."


  18. A korábbi törvény ugyanis megszűnt, mert hatástalanná és alkalmatlanná vált.
  19. Hiszen a törvény nem vezetett tökéletességre, hanem csak annak a jobb reménynek bevezetője lett, amellyel közel jutunk Istenhez.
  20. Ez nem történt eskü nélkül.
  21. Azok eskü nélkül lettek papokká, ő azonban annak esküjével, aki így szólt hozzá:
    "Megesküdött az Úr,
    s meg nem bánja esküjét:
    pap vagy te mindörökké."
  22. Ennek megfelelően az a szövetség, aminek kezese Jézus, sokkal kiválóbb.
  23. Azonkívül akkor nagy számban voltak papok, mivel halandók lévén nem maradhattak meg tisztségükben.
  24. Ő azonban örökre megmarad és papsága örökké tart.
  25. Ezért is üdvözítheti mindörökre azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk.
  26. Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, fölségesebb az egeknél.
  27. Neki nincs szüksége arra, mint a többi főpapnak, hogy nap nap után előbb tulajdon bűneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bűneiért: ő egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor önmagát föláldozta.
  28. A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpapokká, az eskü szava azonban, mely a törvény után hangzott el, magát az örökre tökéletes Fiút.
1-10. Krisztusnak, mint örök főpapnak, előképe Melkizedek. Melkizedek kiválóságát bizonyítja királyi papsága, nevének értelme és titokzatos származása (Zsid. 7,1-3). Melkizedek kiválóbb Ábrahámnál, mert megáldotta őt és tizedet kapott tőle (Zsid. 7,4-8). Fölülmúlja az ószövetségi papokat is, akik Ábrahám leszármazottai (Zsid. 7,9-10). 11-19. Az ószövetségi papság és a vele szorosan összefüggő mózesi törvény tökéletlen volt. Nem adott bűnbocsánatot és nem egyesített az Istennel. Ezért új főpapnak kellett jönnie, aki nem Áron, hanem Melkizedek rendje szerint való, aki nem Lévi, hanem Júda törzséből származik (Zsid. 7,11-14). Ő isteni természetének erejében örökké él, és papsága sem szűnik meg (Zsid. 7,15-19). 17. Zsolt. 109,4. 20-28. Az újszövetségi papság kiválóságát bizonyítja az is, hogy Krisztust eskü alapján tette főpappá az Isten, az ószövetségi papsággal kapcsolatban viszont ilyen eskü nem hangzott el (Zsid. 7,20-22), továbbá az ószövetségi papoknak saját bűneikért és a nép bűneiért naponként kellett áldozatot bemutatniuk, Krisztus ellenben csak egyszer áldozta föl magát, s ezzel örökre megváltotta bűneitől a világot.