109. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
   1 Krón. 25,1.
2. Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
   Zsolt. 27,12., 1 Sám. 24,10.
3. És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4. Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
   Zsolt. 35,12., Zsolt. 35,25., Zsolt. 41,10.
5. Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
   Zsolt. 41,10.
6. Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7. Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8. Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
   1 Sám. 21,7., Csel. 1,20.
9. Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
   Jób. 20,10.
10. És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11. Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12. Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13. Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
    Zsolt. 21,11.
14. Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
    Jób. 20,11., 2 Móz. 20,5.
15. Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16. A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
    1 Sám. 22,9., 1 Sám. 22,10.
17. Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19. Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20. Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21. De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22. Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23. Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
    Zsolt. 102,12.
24. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25. Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
    Zsolt. 69,13.
26. Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
    Zsolt. 22,12., Zsolt. 22,20.
27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28. Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
    Zsolt. 40,15., Zsolt. 40,16.
29. Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
    Zsolt. 40,15.
30. Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
    Zsolt. 22,23.
31. Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
    Zsolt. 16,8., Zsolt. 110,5.