31. Fejezet: MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA

1. És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;
2. Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
   5 Móz. 3,26., 5 Móz. 3,27., 4 Móz. 27,12., 4 Móz. 27,14.
3. Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr.
   5 Móz. 3,28., 4 Móz. 27,18., 4 Móz. 27,22.
4. És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala.
   4 Móz. 21,24., 4 Móz. 21,25.
5. Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.
   5 Móz. 7,1., 5 Móz. 7,5.
6. Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem + marad el tőled, sem el nem hágy téged.
   5 Móz. 7,21., Józs. 1,5.
7. Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.
   5 Móz. 3,28., Józs. 1,6., Józs. 14,1.
8. Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!
   Józs. 1,6., Józs. 1,9.
9. És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.
   4 Móz. 4,5., 4 Móz. 4,15.
10. És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
    5 Móz. 15,1.
11. Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására.
12. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
13. És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
14. Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
    Ésa. 38,1., 2 Pét. 1,14.
15. És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
16. És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem.
17. De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem + az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
    2 Kir. 22,13., Ésa. 59,2.
18. Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
    5 Móz. 32,20.
19. Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.
    5 Móz. 31,16., 5 Móz. 31,18., 5 Móz. 31,22.
20. Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig + más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
    2 Móz. 32,13., 2 Móz. 33,1., 2 Móz. 33,2., Ésa. 1,4.
21. Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala.
    Józs. 24,14., Józs. 24,23., Ezék. 23,8., Ezék. 23,9., Ezék. 19,21.
22. Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
    5 Móz. 31,16., 5 Móz. 31,19., 5 Móz. 32,1., 5 Móz. 32,2.
23. Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős + és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
    Józs. 1,1., Józs. 1,6., Józs. 1,9.
24. Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:
25. Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
    5 Móz. 31,9., Józs. 3,6.
26. Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
    1 Kir. 8,9., 2 Kir. 22,8.
27. Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
    5 Móz. 9,24.
28. Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
    5 Móz. 30,19., 5 Móz. 32,1.
29. Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
    5 Móz. 31,16.
30. Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.
    5 Móz. 31,19.