32. Fejezet: MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA

1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
   5 Móz. 31,28., Ésa. 1,2., Jer. 2,12.
2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
   Zsolt. 96,7.
4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
   Préd. 3,14., Zsolt. 145,17., Dán. 4,34.
5. Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült + nemzedék.
   Ésa. 1,2., Ésa. 1,4., 5 Móz. 28,9.
6. Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
   2 Móz. 14,30., 2 Móz. 14,31.
7. Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8. Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak + száma szerint,
   Csel. 17,24., Csel. 17,26., Jer. 27,5.
9. Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
11. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
12. Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
    2 Móz. 40,36., 2 Móz. 40,38.
13. A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
    Ésa. 58,14.
14. Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
15. És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő + üdvösségének kőszikláját.
    5 Móz. 31,20., Hós. 13,6., 5 Móz. 32,6., 5 Móz. 32,9.
16. Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17. Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
    2 Krón. 11,15., Zsolt. 106,37.
18. A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.
19. Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
    5 Móz. 32,6.
20. És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség!
    5 Móz. 31,18., Ésa. 1,2., Ésa. 1,4.
21. Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel + bosszantom őket.
    Jer. 2,11., Jer. 5,7., Róm. 10,19.
22. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
    Jer. 15,14., Jer. 17,4.
23. Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
    5 Móz. 28,22., 5 Móz. 28,27., 5 Móz. 28,35.
24. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
    5 Móz. 28,53.
25. Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26. Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
    4 Móz. 14,11., 4 Móz. 14,15.
27. Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28. Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
    Luk. 19,42.
30. Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő + Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
    3 Móz. 26,8., 5 Móz. 32,15.
31. Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32. Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
33. Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34. Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35. Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik: mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
    Zsolt. 94,1., Róm. 12,19.
36. Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
    2 Kir. 14,26., 2 Kir. 14,27.
37. És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?
38. A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
    Bir. 10,14.
39. Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök + és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.
    5 Móz. 4,35., Ésa. 45,5., Ésa. 18,22., 1 Sám. 2,6., Jób. 5,18., Jak. 4,12.
40. Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
    Jer. 22,24., Dán. 12,7.
41. Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
42. Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
43. Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, + bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
    Róm. 15,10., Jel. 19,2.
44. Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
    Józs. 1,1., Józs. 1,2.
45. És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
46. Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon: és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
47. Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a + ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
    5 Móz. 28,1., 5 Móz. 28,14., 5 Móz. 28,15., 5 Móz. 28,68., 5 Móz. 30,8., 5 Móz. 30,10., 5 Móz. 30,15.
48. És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
49. Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.
    4 Móz. 27,12., 4 Móz. 27,14.
50. És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
    4 Móz. 33,38.
51. Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
    4 Móz. 20,2., 4 Móz. 20,8., 4 Móz. 20,10., 4 Móz. 20,13.
52. Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.
    5 Móz. 34,4.