2. Fejezet: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.
2. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;
   Mik. 4,1., Mik. 4,2., Zsolt. 67,3., Zsolt. 68,16., Zsolt. 68,17.
3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;
4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.
   Mik. 4,3., Mik. 4,4., Hós. 2,17.
5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!
   Zsolt. 89,16., Zsolt. 27,1., Péld. 6,23.
6. Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a + Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;
   Zsolt. 89,39., Mik. 5,12.
7. És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;
8. És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.
   Jer. 2,28., Ésa. 44,15.
9. Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.
10. Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt.
    Ésa. 26,20.
11. A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.
    Ésa. 5,15., Jób. 46,7.
12. Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.
    Jel. 6,15., Jel. 6,17.
13. És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;
    Zak. 11,1., Zak. 11,2., Ésa. 10,33., Ésa. 10,34., Ésa. 14,8.
14. Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;
15. Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;
16. És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen.
    Ésa. 23,14., Ezék. 27,29.
17. És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.
18. És a bálványokat teljességgel elveszti.
    Zak. 10,2.
19. És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.
20. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,
    Ésa. 30,22., Ésa. 31,7.
21. Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.