3. Fejezet: EZSDRÁS KÖNYVE

1. Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ő városaiban lakozának, felgyűle a nép egyenlőképen Jeruzsálembe.
   Ezsdr. 2,70.
2. És fölkele Jésua, Jósádák fia, és az ő atyjafiai, a papok, és + Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.
   5 Móz. 12,5., Zak. 3,1., 2 Krón. 23,18., 2 Krón. 35,12., 2 Krón. 35,26.
3. És erős fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égőáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égőáldozatokat.
   4 Móz. 28,3., 4 Móz. 28,10., 2 Móz. 29,38.
4. És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s áldozának égőáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az ő napján.
   3 Móz. 23,34., 4 Móz. 29,13., 4 Móz. 29,34., 5 Móz. 16,13., 5 Móz. 16,15.
5. És azután áldozák az állandó napi, továbbá a hónapok első napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendő égőáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
   2 Móz. 29,42., 4 Móz. 28,11., 4 Móz. 29,2., 4 Móz. 29,5., 4 Móz. 29,39., Nehem. 10,32., Nehem. 10,33.
6. Tehát a hetedik hónap első napjától fogva kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.
7. És adának pénzt a kő- és favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.
   1 Kir. 5,2., 1 Kir. 5,6., 1 Kir. 5,9., 2 Krón. 2,10., 2 Krón. 2,15.
8. Második esztendőben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendősök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.
   1 Krón. 23,4., 1 Krón. 23,24.
9. És előlálla Jésua, az ő fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlőképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építő munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - mind Léviták.
   Ezsdr. 2,40., Nehem. 3,18., Nehem. 3,24., Nehem. 10,10.
10. S midőn az építők letették az Úr templomának alapkövét, Jésua és Zorobábel oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.
    Ezsdr. 2,41., Ezsdr. 2,69., 2 Krón. 5,12., 2 Krón. 20,21., 2 Krón. 23,18., 1 Krón. 25,2.
11. És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az ő irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!
    Zsolt. 106,1., Zsolt. 107,1., Zsolt. 118,1., Zsolt. 136,1., 1 Krón. 16,1., 1 Krón. 16,34.
12. Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfők közül, a vének, a kik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemök előtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;
    Agge. 2,3., Zak. 4,10.
13. Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.