16. Fejezet: KRÓNIKA I. KÖNYVE

  1. Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
    2 Sám. 6,17.
  2. És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
    1 Kir. 8,55., 1 Kir. 8,61.
  3. És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
    2 Sám. 6,19.
  4. És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
  5. Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
    1 Krón. 15,19.
  6. Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
    4 Móz. 10,8.
  7. Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
    1 Krón. 16,8., 1 Krón. 16,36., Zsolt. 105,1.
  8. Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
    Ésa. 12,4., Ésa. 12,5.
  9. Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
  10. Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
  11. Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
  12. Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
    Zsolt. 78,12., Zsolt. 78,27.
  13. Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
    1 Móz. 25,23., 1 Móz. 25,26.
  14. Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
  15. Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
    1 Móz. 15,1., 1 Móz. 15,21., 1 Móz. 17,9., 1 Móz. 17,14.
  16. A melyet szerzett Ábrahámmal; és az + Izsáknak tett esküjéről.
    1 Móz. 17,9., 1 Móz. 17,24., 1 Móz. 13,14., 1 Móz. 13,17., 1 Móz. 26,2., 1 Móz. 26,3.
  17. Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
    1 Móz. 28,13.
  18. Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
  19. Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
    1 Móz. 34,30.
  20. Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
    1 Móz. 20,1., 1 Móz. 26,1., 1 Móz. 35,1.
  21. Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté + érettök.
    1 Móz. 35,5., 1 Móz. 20,3., 1 Móz. 20,18.
  22. Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
    1 Móz. 20,7.
  23. Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
    Zsolt. 96,1.
  24. Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
  25. Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
  26. Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
    Ésa. 42,5.
  27. Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
  28. Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
    Zsolt. 29,1.
  29. Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
  30. Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
  31. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
  32. Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
  33. Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
  34. Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
    Zsolt. 107,1., Zsolt. 118,1.
  35. És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
    1 Krón. 15,13.
  36. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
  37. Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
    1 Krón. 16,5.
  38. Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
    1 Krón. 13,13., 1 Krón. 13,14.
  39. Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban + vala;
    1 Krón. 29,22., 2 Sám. 8,17., 1 Kir. 3,4.
  40. Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
    2 Móz. 29,38., 2 Móz. 29,43.
  41. Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
    1 Krón. 15,19.
  42. És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
  43. Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
    2 Sám. 6,20., 2 Sám. 6,23.