28. Fejezet: JÓB KÖNYVE

1. Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2. A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3. Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4. Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5. Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6. Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7. Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8. Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9. Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10. A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11. Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12. De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13. Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14. A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15. Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
    Péld. 3,13., Péld. 3,18., Péld. 8,11., Péld. 8,19.
16. Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
    Péld. 16,16.
17. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18. Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
    Zsolt. 19,11.
20. A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21. Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22. A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
23. Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
    Péld. 8,1., Péld. 8,13.
24. Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
    Zsolt. 33,13., Zsolt. 33,14.
25. Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26. Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27. Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28. Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
    Zsolt. 111,10., Péld. 1,7., Péld. 8,13.