16. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
   Péld. 19,21., Jer. 10,23.
2. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
   Péld. 21,2.
3. Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
   Zsolt. 37,5., 1 Pét. 5,7.
4. Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
   Jób. 21,30., Róm. 2,6., Róm. 2,11.
5. Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
   Péld. 6,16., Péld. 6,17.
6. Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
   Dán. 4,24.
7. Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8. Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
   Péld. 15,16., 1 Tim. 6,6.
9. Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
   Péld. 16,1., Péld. 19,21.
10. Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
    Péld. 16,12., Péld. 31,9.
11. Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
    5 Móz. 25,13.
12. Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
13. Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az + igazmondót szereti a király.
    Péld. 16,10., Zsolt. 101,6.
14. A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15. A királynak vidám orczájában élet van, jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
    Péld. 19,12.
16. Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
    Péld. 3,13., Péld. 3,15., Zsolt. 119,72.
17. Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
18. A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
19. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
    Ésa. 57,15.
20. A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
    Jer. 17,7., Jer. 17,8.
21. A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22. Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
    Péld. 13,14.
23. A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
24. Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25. Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
    Péld. 14,12.
26. A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
27. A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
    Péld. 12,17., Jak. 3,6.
28. A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29. Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
30. A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31. Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32. Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
    Péld. 15,18.
33. Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.