33. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
   Kol. 3,16., Jak. 5,13., Fil. 4,4.
2. Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
3. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
   Zsolt. 40,4.
4. Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
   Zsolt. 146,6.
5. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden + seregök.
   1 Móz. 1,6., 1 Móz. 1,7., Ján. 1,1., Ján. 1,3., Jób. 26,13.
7. Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
   Jób. 26,10.
8. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
   Jób. 37,22., Jób. 37,23.
9. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
   1 Móz. 1,3., 1 Móz. 1,6.
10. Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
    Nehem. 4,15., Zsolt. 2,1., Zsolt. 2,4., Ésa. 19,3.
11. Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
    Péld. 19,21.
12. Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
    5 Móz. 4,7., 5 Móz. 4,8., 2 Sám. 7,23., 2 Sám. 7,24.
13. Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
14. Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
15. Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket.
16. Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
    Zsolt. 44,7.
17. Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
18. Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
19. Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.
    Zsolt. 37,19., Zsolt. 34,6., Zsolt. 34,7., Zsolt. 34,11., Jób. 5,20.
20. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
    1 Móz. 15,1.
21. Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
22. Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.