3. Fejezet: JÓEL PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
2. Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;
   Jóel. 3,12.
3. Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
4. Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani; nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
   Ezék. 26,2., Ezsdr. 1,1., Ezsdr. 1,11.
5. Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
6. És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek őket határaiktól:
   Ezék. 27,13.
7. Ímé, kiindítom őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
   Jer. 25,12., Ezsdr. 1,1., Ezsdr. 1,11.
8. És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.
9. Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
10. Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!
11. Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!
12. Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.
13. Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!
    Jóel. 2,24., Jel. 14,15., Jel. 14,20.
14. Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
15. A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;
    Jóel. 2,10., Jóel. 2,31., Ezék. 32,7., Ezék. 32,8.
16. Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!
    Jóel. 2,10., Jer. 25,30.
17. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, + és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
    Zsolt. 132,13., Zsolt. 132,14., Ésa. 4,2., Ésa. 4,5.
18. És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad + az úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
    Jóel. 2,23., Jóel. 2,26., Ámós. 9,13., Ámós. 9,14., Ezék. 47,1., Ezék. 47,9.
19. Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
    Ezék. 25,13., Ezék. 29,9., Ezék. 32,15.
20. De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.
    Ámós. 9,14., Ámós. 9,15.
21. És kitisztítom vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!
    Ésa. 4,3.