5. Fejezet: NEHÉMIÁS KÖNYVE

1. Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a zsidók ellen.
2. Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
3. És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.
4. Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;
5. És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már!
   5 Móz. 15,7., 5 Móz. 15,11., 3 Móz. 25,14., 3 Móz. 25,17., 3 Móz. 25,39., 2 Móz. 21,2., 2 Kir. 4,1., Jer. 34,8., Jer. 34,22., 1 Móz. 30,2., 1 Móz. 31,29., Péld. 3,27., Mik. 2,1.
6. Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;
7. És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést;
   Nehem. 13,25., Nehem. 11,17., 5 Móz. 24,10., Jer. 15,10., Ésa. 24,2., Jób. 22,6., Jób. 24,3., 2 Kir. 4,1., 5 Móz. 23,20., 3 Móz. 25,36.
8. És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.
   3 Móz. 25,42., 3 Móz. 25,47.
9. És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félemében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?
   Ezsdr. 9,7., Ezsdr. 9,14.
10. Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!
    Nehem. 5,7., Nehem. 5,14.
11. Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el.
    2 Móz. 22,25., 3 Móz. 25,26.
12. És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
    2 Krón. 19,8.
13. Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.
    Csel. 18,6.
14. Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétől fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.
    Nehem. 5,15., Nehem. 13,6.
15. Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.
    Nehem. 5,18.
16. Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek ott a munkára.
    Nehem. 4,16., Nehem. 4,21., Nehem. 4,23.
17. Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és a kik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznek vala.
    Ezsdr. 6,21.
18. A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.
19. Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!
    Nehem. 13,14., Nehem. 13,22.