36. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
3. Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
4. Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
5. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
   Mik. 2,1.
6. Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
7. Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
   Róm. 11,33.
8. Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
   Zsolt. 57,2.
9. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
10. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
    Ján. 1,4., Ján. 1,9., Ján. 1,10.
11. Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
12. Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
13. Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!