40. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

  1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
  2. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
    Zsolt. 38,16.
  3. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
    Zsolt. 69,3., Zsolt. 69,15., Zsolt. 69,16.
  4. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
  5. Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és hazugságra vetemedettekhez!
  6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
  7. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és + bűnért való áldozatot sem kívántál.
    Zsolt. 51,18., Zsid. 10,5., Zsolt. 50,9., Zsolt. 50,14.
  8. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
  9. Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
    Ésa. 51,7., Zsolt. 119,70., Zsolt. 119,80., Zsolt. 119,92.
  10. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod óh Uram!
  11. Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
  12. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
  13. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem.
    Zsolt. 38,5.
  14. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
    Zsolt. 70,2.
  15. Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
    Zsolt. 70,3.
  16. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
    Zsolt. 70,4.
  17. Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
    Zsolt. 70,5.
  18. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
    Zsolt. 70,6.