69. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
2. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
   Zsolt. 40,3.
3. Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
   Zsolt. 42,8.
4. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
   Zsolt. 22,3., Jób. 17,6.
5. Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6. Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
7. Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
   Zsolt. 40,17.
8. Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
9. Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
   Jób. 19,13., Jób. 19,17.
10. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai + hullanak reám.
    Zsolt. 119,139., Ján. 7,17., Róm. 15,3.
11. Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12. Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
13. A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14. Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
    Ésa. 49,8.
15. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
    Zsolt. 18,17., Zsolt. 18,18.
16. Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
17. Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
18. És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
    Zsolt. 102,3.
19. Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
    Zsolt. 22,12.
20. Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet + és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
    Zsolt. 35,21., Zsolt. 41,6., Zsolt. 41,9., Zsolt. 42,11.
21. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
22. Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
    Mát. 27,34.
23. Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
    Róm. 11,19.
24. Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
25. Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
26. Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
    Csel. 1,20.
27. Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
    Zsolt. 109,15., Zsolt. 109,16.
28. Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
29. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
    Zsolt. 109,15.
30. Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
31. Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
32. És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
    Zsolt. 51,18., Zsolt. 51,19.
33. Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
    Zsolt. 22,27., Zsolt. 70,5.
34. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
35. Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
    Zsolt. 148,1., Ésa. 49,13.
36. Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
    Zsolt. 51,20.
37. És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.